Több csatorna egyszeri, ráadásul nem is eget rengető beruházással – ezt ígéri
a fogyasztóknak a digitális rádiózás és tévézés, aminek műsorterjesztési
jogosultságát tizenkét évre a francia kezekben lévő Antenna Hungária (AH) Zrt.
nyerte el. Az első kategóriában a Magyar Rádiót, a másodikban a – sajtó által
kétes ügyletek résztvevőiként emlegetett szlovák résztulajdonosok miatt
„megkóstolt” – Digital Broadcasting Kft.-t utasította maga mögé.
A menetrend szoros: a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak (NHH) még a nyáron
szerződést kell kötnie a győztessel, aki mindkét kategóriát szoros versenyben
nyerte. A pályázóknak pedig a november elsejével kezdődő felvezető fázis után
még az idén élesben el kell indulniuk. Tegyük hozzá: az energikus kezdés után
kicsit lelassulnak majd a dolgok, hiszen a tévék esetében 2011 utolsó
másodpercében kell lekapcsolni a jelenlegi, analóg adást, a rádióknál három
évvel később. Itt ráadásul tágíthatóak is a keretek, hiszen számos, az
elodázásra remek lehetőséget adó gumiparagrafusa közül többen ma még
teljesíthetetlennek látszó feltételeket ír elő a tavaly hozott jogszabály.
Például azt, hogy szinte mindenkinek legyen digitális rádiója – amit ma még
mutatóba sem lelni Magyarországon.
Az utca embere számára ma az a kérdés, mit kell tennie a „digiért”? A lakosság
kábeltévé-előfizetéssel rendelkező felének semmit, ahogy a műholdvevős bő
egyötöd is karba tett kézzel várhatja a jövőt. Más a helyzet a háztartások
mintegy huszonöt százalékában, ahol a mai napig szobaantennával fogják az adást,
azaz a köztévé egyes csatornáját, az RTL Klubot és a TV2-t. Ők a két
MTV-csatorna és a Duna TV mellett – ha beruháznak egy jelátalakítóba (set-top
boxba) – a Viasat3 és a Humor1 műsorával is ingyenesen tágíthatják szellemi
látókörüket. (Az ATV-nek és a Hír TV-nek is van „szabadjegye”, de hogy ők
ingyenes vagy fizetős szolgáltatásban gondolkoznak, arról az NHH-nál egyelőre
nem tudtak nyilatkozni.) A két nagy kereskedelmi tévével még lesz egy meccse az
AH-nak, hiszen velük a következő hetekben kell megállapodnia a műsorszórónak
arról, hogy felmennek-e vagy sem a magyarosan csak programcsokorként emlegetett
multi-plexre.
A mérkőzés külön érdekessége, hogy az AH-nak érdeke, hogy minél hamarabb
bekerüljön a kínálatukba a – nézettsége okán a köztévéknél sokkal inkább
„közönségáthúzó” – két mamut. Ez ugyanis akár lendíthet is a set-top boxok
vásárlásának ütemén, így (közvetve) előbbre hozhatja a két csatorna analóg
sugárzásának leállítását. Az így megürülő frekvenciákon pedig egy-egy újabb
multiplexet indíthat az AH.
Az mára egyértelműen kiderült, hogy a nyertes a modernebb MPEG4-es technológiát
vezeti be, így ha nagyfelbontású (HD) minőségben adnak, akkor négy, ha nem,
akkor akár nyolc-tíz adó is belefér egy-egy tévés programcsokorba. A kérdés így
ma az, hogy mennyiben lehet a kábel és a műhold versenytársa a digitális
tévézés, azaz ad absurdum hódíthat-e el azoktól előfizetőket.
Akárcsak az, mennyire kell „meccselnie” például az internetes televíziózással.
Hiszen az internetes alapú tévézés terjedését ma leginkább az hátráltatja, hogy
a lakosságon belül európai összehasonlításban is alacsony azok aránya, akik
szélessávú internettel rendelkeznek.
Az Antenna Hungária azt vállalta, hogy az ország felén lehet majd fogni a
digitális földfelszíni tévéadást újévkor, miközben harmadnyi területen (jellemzően
Budapest környékén) vehetjük már mobiltelefonon is az adást. Akadnak
szakemberek, akik a legnagyobb fantáziát ebben a platformban látják; nem csupán
azért, mert a telefonok fejlődésével és a mind mobilabbá váló életben egyre
inkább helye van ilyesminek, hanem azért is, mert teljesen más a mobil- és a
hagyományosan digitálistévéző átlagfogyasztó.
Míg első menetben azok állnak át a digitális vételre, akik eddig nem tudták
megfizetni a kábeldíjat (azaz nagy valószínűséggel a társadalom legrosszabban
kereső részéhez tartoznak), a mobiltévézők jellemzően fiatalok, és olyan
fizetőképes réteghez tartoznak, amely örömmel költ, így a hirdetők számára
valóságos főnyeremény. A kérdés így már csak az, hogy mennyire ismétlődik meg
Magyarországon is a Nyugat-Európában remekül működő recept.
A talányok sorát csak gyarapítja, mi lesz a rádiós piac sorsa. Ami biztos: az
újévi pezsgőpukkanás pillanatában legalább az ország harmadán lehet majd fogni
digitálisan is a műsort. Hogy kik lesznek a szerencsések, az más kérdés, hiszen
a médiaguruk zöme is csak szakmai bemutatókon és az interneten látott eddig
digitális vevőkészüléket, ami pár hónapja még vagy ötvenezer forintnyi összegért
fogyott Nyugat-Európában. Ennek például az a jelentősége, hogy egy átlagos hazai
háztartást alapul véve – ahol egy rádió jut a nappaliba, egy a konyhába, egy meg
az autóba – ilyen áron nem elhanyagolható befektetés a készülékbeszerzés. Egy
tavaly elfogadott törvénymódosítás szerint pedig csak akkor lehet leállítani
2014 végén a hagyományos műsorszórást, ha a lakosság háromnegyedének van
digitális készüléke. Kérdés tehát, hogy ez mikor lesz így. Lehet, hogy soha.
Persze komoly lökést jelentene a készülékvásárláshoz, ha a leghallgatottabb adók
érdekeltek volnának az átállásban – ez viszont ma finoman szólva is kétséges. Az
átállással ugyanis tucatnyi másik adó jelenhet meg a két országos kereskedelmi
rádió (a Sláger és a Danubius) mellett. A dolgok jelenlegi állása szerint
azonban alig-alig marad programhely a riválisoknak: a Magyar Rádió kötelezően
felteendő három adója mellett az InfoRádiónak, a Katolikus Rádiónak, a
Klubrádiónak és a Lánchídnak van bérelt helye az első multiplexen, amelyek
viszont így elviszik a szabad helyek felét, miközben a rádiózással töltött
időnek jó, ha a negyedét-ötödét mondhatják magukénak.
2008. 08. 01. (XII/31)
