„Eladnám a vesémet. Egy 30 éves, teljesen egészséges nő eladná az egyik
veséjét.” – Valószínűleg sokan felkapták a fejüket ennek az internetes
hirdetésnek a láttán, amelyet az azóta névtelenségét kérő hölgy azért helyezett
el a világhálón, hogy rendezni tudja családja adósságát.
A férjével két gyermeket nevelő asszony ugyanis ötmillió forinttal tartozik, és
a rossz adósok BAR-listájára is felkerült. Hiába van munkahelyük, elcsúsztak a
törlesztőrészletekkel, így bármikor kikapcsolhatják náluk az áramot és a gázt.
„Együtt érzek a hölggyel nehéz anyagi helyzetében” – mondta lapunknak az
országos Szerv Koordinációs Iroda igazgatója. Márton János szerint az ötmilliós
veseajánlat törvényellenes, és ha esetleg jelentkezett is valaki a hölgy
hirdetésére, akkor sem juthatna el a műtőasztalig. Vesét eladni nem, csak
adományozni lehet, a magyar törvények szerint. A négy-öt napos kórházi
tartózkodással járó beavatkozást rokoni, illetve élettársi kapcsolat esetén
engedélyezik a magyar jogszabályok.
A megjelent hírek a valósággal szemben azt sugallhatják a laikus közönségnek,
hogy az élődonoros veseadományozás komoly egészségügyi kockázattal és esetleg
maradandó egészségkárosodással járhat, amelyre csak végső kétségbeesésében
vállalkozik valaki. Ezzel szemben a tények azt igazolják, hogy a modern sebészi
technika és transzplantológia eredményeként a veseadományozás az élődonor
számára nagy biztonsággal, minimális kockázattal, négy-öt napos kórházi
tartózkodással és rövid, két-három hetes felépüléssel járó beavatkozás.
Magyarországon három centrumban végeznek élődonoros veseátültetést, Budapesten,
az SE, Transzplantációs és Sebészeti Klinikán, Pécsett, a PTE Sebészeti Klinikán
és Szegeden, az SZTE Sebészeti Klinikán belül.
„Le kell szögeznünk, hogy ezt a hatályos magyar és az európai uniós jogszabályok
is szigorúan tiltják, a szervkereskedelmet büntetik” – állította lapunknak Kis
Ádám ügyvéd, nyugdíjas rendőrtiszt. Ennek ellenére az Európai Unióban, de tőlünk
nyugatra és keletre is virágzik az illegális szervkereskedelem.
Nemrég a szlovák vámosok csempészésen értek egy cseh orvost: gépkocsijában
tizenhat műanyag tasak volt, tele emberi szívvel, csontátültetéshez
felhasználható szövetekkel, és tizenhét tartály vért is találtak nála. Az orvos
az egyik nyugat-európai országba akarta eljuttatni a szerveket, amelyeket
elhunyt személyek testéből operált ki bármilyen engedély vagy felhatalmazás
nélkül – mutatott rá egy nemrég történt esetre az ügyvéd. Az egész világon
illegális az emberi szervekkel való kereskedés. Csupán két állam kivétel ez
alól: Kína és Irán.
Indiában és Kínában folyik a legdurvább formája: India a világ legszegényebb
országai közé tartozik. Itt a felemelkedés egyik lehetősége a szervkereskedelem.
Emberek ezrei várnak arra, hogy eladhassák szerveiket, mert más kiutat nem
látnak helyzetük javítására. „Mivel az embernek két vese adatott meg, az
indiaiak ezt ki is használják: a leggyakrabban felajánlott szerv a vese” –
mondja az ügyvéd lapunknak. Az ügyvéd szerint a volt jugoszláv
tagköztársaságokban simán elvégzik a szükséges műtéteket, ha a páciens beszerzi
a vesét.
Egy újsághírre hivatkozik, amely szerint a zágrábi Jutarnji list című lap
állítja, hogy Belgrádban két állami és egy magánklinikán végeznek veseátültetést
olyan esetekben, amikor a beteg több tízezer euróért beszerzi magának az
egészséges vesét. Az elszegényedett volt szovjet és más kommunista államokban,
Ukrajnában, a Moldáv Köztársaságban, Romániában és Oroszországban sokan
választják az önkéntes „adományozást”. Ma Törökországban folyik a legtöbb
illegális szervátültetés, mert kedvezőek a földrajzi adottságai. Európa és Ázsia
határán fekszik, így mindkét oldalról könnyen megközelíthető – elemezte a
nemzetközi helyzetet a volt rendőr.
A magyar határtól nem mesze, Arad mellett fekszik Pécska, ahol egy román
asszonnyal beszélgetünk, akinek a bátyja eladta egyik veséjét tizennyolc évvel
ezelőtt. Julianna szerint a nyomor vitte rá a bátyját a műtétre, aki később
szerinte ennek szövődményeibe halt meg. „Nagyon szegények voltunk mindig, a
bátyám Bukarestben dolgozott, onnan küldte haza a pénzt, de a rendszerváltással
megszűnt a gyár, ahol dolgozott, a család valósággal nyomorgott. Alkalmi
munkákat vállalt, amikor egyszer egy ismerőse felajánlotta neki a lehetőséget,
hogy valaki vesedonort keres” – mesélte a szomorú történetet az asszony.
„Mi sajnos csak a műtét után tudtuk meg a dolgot, mert nem engedtük volna meg a
bátyámnak, hogy ilyen áldozatot hozzon a családjáért. Bukarestben egy
magánkórházban műtötték meg, onnan került később mint vesebeteg az egyik állami
kórházba. Sok pénzt ígértek neki, de a kezelések után csak 1500 dollárnyi maradt
a vese árából, de annak jó része is orvosságra kellett neki” – emlékezett vissza
az esetre az asszony. Julianna szerint ma is folyik a szervezett
szervkereskedelem az országban, sok nyugati beteg talál szervet magának
Romániában.
2008. 08. 28. (XII/35)
