hetilap

Éles társadalmi vitát gerjesztett a Story tv-n szeptember elején indult,
hajléktalanokról szóló szórakoztató műsor, A nagy lehetőség címmel. A Story
online a látogatói körében a múlt héten szavazást készített, amelyben azt
firtatta, hogy ki mit gondol A nagy leh­e­tőségről. A válaszadók negyvenhárom
százaléka biztosan nézi, vagy talán belenéz a hajléktalan­show-ba. A többieket
kifejezetten nem érdekelte a műsor. A másik kérdés ez volt: szerinted segíthet-e
a műsor ezeken az embereken? A válaszadók többsége szerint a szereplőket
illetően sem feltétlenül esélyteremtő a műsor, és abban különösen kételkedett,
hogy ez bármit változtatna a többiek sorsán.

A bulvárlapokon kívül közszolgálati hírműsorok is felvetették, etikus-e mások
nyomoráról szórakoztató műsort készíteni. Hajdú Péter producer azzal védekezik:
a segítő szándékot semmi nem kérdőjelezheti meg, hiszen készíthetett volna
vetélkedőműsort is, ami nagyobb hasznot hoz. A producer szerint közel kétéves
ötletelés előzte meg a műsort, amivel Salamon András vitába száll, mivel ők már
készítettek egy hasonló hajléktalanshow-ról szinopszist a New Reflex Médiánál
Restart néven, melyet a TV2-nek és a Viasatnak akartak eladni – sikertelenül.
Hajdúéknak szerencséjük volt, mivel kapva kapott az alkalmon a Story TV, amely a
nézettségi indexén bőven szépíthet még. Salamon szerint Hajdúék ellopták a kész
forgatókönyvet, ezért úgy döntött, perelni fogja őket. A recept egyszerű: végy
egy 250 milliós budai luxusvillát, ahová végy tizenkét sanyarú sorsú
hajléktalant az utcáról, tégy hozzá néhány ismert lélekbúvárt Bakáts Tibor
Settenkedő közíró és Dr. Csernus személyében, két hölgyet, Csisztu Zsuzsát és
Tornóczky Anitát, akik jótündérként terelik a tizenkét szereplőt. Majd sózd meg
műsoron­ként celebekkel, akik a forró hangulatért felelnek, és immár kész a
show. A szereplők között van egy leszbikus fiatal lány, egy jobb sorsra érdemes
szifiliszes kismama, egy negyvenkét éves hölgy, akit a szomszédai
begyógyszereztek, és aláírattak vele néhány papírt, hogy segítsenek
megszabadulni a lakásától, börtönt járt férfi, húszéves, modell alkatú lány és
két idősebb férfi. Közös bennük, hogy az utcán élnek, és mindnyájuk mögött van
egy családi dráma. Bakáts Tibor Settenkedő szerint bárki elveszítheti az
egzisztenciáját, ha a szerencsétlen véletlenek bekövetkeznek. Ismer olyan KDNP-s
politikust, akinek a volt felesége mindenét eladta, de találkozott már
hajléktalan operatőrrel is. A műsor fél éven keresz­tül szórakoztatja a
nagyérdeműt, na és a szereplőket. Volt itt már chippendale és playmate sztár a
férfimagazinból közös meztelen für­dőzéssel a jacuzzi medencében, Bódi Guszti és
Margó fülbemászó dalaikkal és optimista tanácsaikkal bátorítottak. Na és a
szifiliszes anyuka szülése, amelyet az egész stáb végigkövetett, szerencsére a
képer­nyő­re már csak az éppen megszült anyuka és a kis újszülött Levente került
a fogadott apukával.

Megtörtént az első kiszavazás is, az egyik játékosnak mennie kellett: Juhos
Lászlónak, aki egykor anyósa ellen irányuló emberölési szándéka miatt került az
utcára. Megalázottnak és becsapottnak érzi magát, egy lyukas fillér nélkül
dobták vissza az utcára. Perelne, de nincs miből. A győztes mindent visz:
állást, lakást, autót, de csak egy a tizenkettőből. A maradék tizenegy
vesztesnek csak annyi reménysége marad, hogy polgári embert faragnak belőle:
kapnak egy új, megnyerő külsőt, néhány jó tanácsot, hogyan boldoguljanak egy
állásinterjún, irány vissza a csillagos ég alá, és próbáljanak felkapaszkodni a
társadalomba.

„A műsor engem is bánt és megaláz, de azt gondolom, hogy ugyanennyire nemcsak a
résztvevőket, hanem a készítőket is – mondta el érdeklődésünkre Halmi Dezső
szociális munkás, a Menhely Alapítvány munkatársa. – Torz képet nyújt, ami
nagyon messze áll ettől a szakmától. Már a válogatás elve is inkább »rendezői«
szempontú, mint segítésközpontú. Kérdés, hogy emberek sorsát meg lehet-e
változtatni – és főleg, hogy milyen értelemben – azzal, ha nagyon mélyből
hirtelen nagyon magasra kerülnek, és pezs­gő­ben úsznak félmeztelen lányokkal.
Ez talán a lottóhoz hasonló, ahol az emberek kilencvenkilenc százalékát
tönkreteszi a nyeremény. A résztvevők számára a személyes népszerűség esetleg
tudja az egyéni boldogulást segíteni, de az messze nem a hajléktalanságról vagy
annak felszámolásáról szól. A velem kapcsolatba került hajléktalanok egyébként
nem hozták szóba a műsort, én pedig kerültem a témát.”

Ha „BB Évire” gondolunk, aki egy-két év alatt eltapsolta a nyereményt, és azóta
is küszködik, hogy visszataláljon önmagához, vagy Friderikuszra, aki jótevőként
egy-két hajléktalannak lakást ajándékozott, de nem tudtak élni a lehetőséggel,
és hamar elvesztették azt, valóban felmerül a kérdés, vajon kié a „nagy
lehetőség”.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek