Mennyire érzékelhetők a válságtünetek az Önök egyesületénél?
– Az elmúlt hónapban 3-5-szörösére nőtt az érdeklődők száma, miközben több
ezer ügyünk van. De ez is csak töredéke a valóságnak. Reggeltől estig jönnek
hozzánk az emberek, mi képviseljük őket a bankok felé, és azt a felvilágosító
munkát látjuk el feléjük, amit a bankoknak kellene. Az emberek hallják, hogy a
kormány bejelent ezt-azt, a hitelek átütemezhetőségéről, felfüggeszthetőségéről
beszél, boldogan rohannak tehát a bankba, de nagyot csalódnak, mikor kiderül: a
pénzintézetek nem kötelesek az ügyfél kérésére szerződést módosítani, nem törik
magukat a papíron létező alternatívák alkalmazására, és senki nem segít. Nincs
szemernyi hajlandóság sem az együttműködésre, sőt az ügyintézők nemegyszer
elérhetetlenek. Pedig rengeteg végrehajtás is elkerülhető lenne, ha a bankok
nyitottabbak lennének ügyfeleik gondjaira.
Melyek a legproblémásabb hitelek?
– A legnagyobb baj azokkal a lakáshitel-konstrukciókkal van, amelyeket 25-30
évre vettek fel devizában, és nem tudni, mennyit kell majd fizetni. Nagyszerűek
voltak ezek a szocpollal támogatott hitelek, de mivel csak új építésű lakásokra
adták, a kelleténél sokkal jobban eladósodtak a családok. Különösen a lakóparkok
világát érinti ez, főként Budapestet és Pest megyét. Az adósok 70 százaléka
devizában adósodott el, igaz, a magas kamatok miatt még mindig a forinthitelek a
legdrágábbak. Túlhitelezett világban élünk, jellemző, hogy egy családnak van
mondjuk hat hitele, és ha egyet nem tud fizetni, akkor előbb-utóbb a többit sem
fogja tudni. Olyan ügyfelünk is van, aki hússzoros BAR-lista-szereplő, ennek
ellenére kapott hitelt, és eddig tudta is mindet fizetni, de most megszűnt a
munkaadó cége, és a hitelei egymás után dőlnek be.
Önök a szakmai segítségnyújtáson kívül mit tehetnek az emberekért?
– Sok ügyfél sajnos már a bank recepcióján elakad. Mi az ő képviseletében
megegyezünk a bankkal, miközben rávezetjük őt például arra, hogy szívósnak kell
lenni: egyszerű logikai érveléssel, írásban kell bombázni az illetékeseket
addig, míg előre nem mozdul az ügy. Sok esetben még jogászkodni sem kell, mert
ha az illető például nem tud fizetni 100 ezret, csak 60-at, akkor fizessen
annyit, és hosszabbítsák meg a futamidejét.
De a hitelmódosítási díj akár több százezer forint is lehet
– Igen, a miniszterelnöknek voltak is holmi díjmentes szerződésmódosításra
vonatkozó kijelentései, de sajnos ezek homályos célzások maradtak, miközben
vészesen nő a problémás ügyfelek száma. Előre nem látható krízisek idején
elvárható lenne némi kompenzáció az államtól. Elképesztően kiszolgáltatottak az
emberek a pénzintézetekkel szemben, rengetegen néznek bírósági eljárás elé,
miközben jogi képviseletre nem jogosultak, pénzük viszont nincs ügyvédre. Ha
lenne, akkor a hitelüket fizetnék. A nem fizető adósok elenyésző része
rosszhiszemű, a többség a bankok rugalmatlansága miatt jut koldusbotra. Az
egyesületünknél pszichológus is akad, aki az ügyfeleket túlélési tanácsokkal
látja el.
Mivel magyarázza, hogy a bankok a kisujjukat sem mozdítják a helyzet
jobbításáért?
– Rendkívül esetleges, hogy milyen ügyintézőhöz kerül az ember, és sok
helyütt még államszocialista reflexek uralkodnak: a bank hatóságként viselkedik.
De a 4-5 százalékos közvetítői járulékok is közrejátszanak abban, hogy az
ügyfelet többnyire abszolút kiszolgáltatottá teszi a szerződés, és a bankoknak
nem is érdekük megoldásokat keresni. Azt reméltük, hogy a tömeges krízis
kezelése toleránsabbakká teszi őket is, de csak rosszabbodott a helyzet. Pedig a
végrehajtásból sokkal kevesebb pénze folyik be a banknak, mintha például
átütemezné a törlesztést.
Minden második panaszost a Pénzügyminisztérium vagy a PSZÁF küld hozzánk,
miközben épp ezeknek a szerveknek kellene a bankokat arra szorítani, hogy
ügyfélbarát szolgáltatást nyújtsanak. A bankok extraprofitjából simán telne
arra, hogy külföldi mintára külön alapot hozzanak létre ügyfeleik számára a
hitelfedezetek biztosítására. Ez arról szól, hogy ha önhibáján kívül
nehézségekbe kerül az adós, pár hónapig átvállalják a törlesztőrészleteit, amíg
egyenesbe nem jön. Ez befektetésnek sem utolsó, Franciaországban például nagyon
jól működik. Hihetetlen, hogy ekkora profit- és kihelyezési versenyben egyetlen
hazai bank jutott el ennek felismeréséig.
A pozitív adóslista mennyire ésszerű javaslat?
– Véleményünk szerint felesleges, csak a bankok érdekeit szolgálja, hiszen
aki nem szerepel a negatív adóslistán, az nyilván pozitív adósnak tekintendő.
(Akinek 90 napon túli elmaradása van, felkerül a BAR-listára, és újabb hitelt öt
éven belül nem, vagy csak nagyon szigorú feltételekkel kaphat – a szerk.) A
teljes körű jövedelem- és hitelnyilvántartás súlyosan ütközik az adatvédelmi
törvénnyel, hiszen ez az állampolgárokat még kiszolgáltatottabbakká teszi a
bankokkal szemben, ellenben kiküszöböli a pénzintézetek üzleti kockázatát.
Nevetséges ellenérv az önkéntes feliratkozás, hiszen aki hitelt szeretne, úgyis
kénytelen lesz belemenni adatai közzétételébe. Arról nem beszélve, hogy a
pozitív adóslista a külföldi tapasztalatok szerint korántsem garantál kedvezőbb
hitelelbírálást.
Ha már a bankok nem segítenek, akkor legalább az Önök tevékenységét kellene
valahogy állami feladattá tenni
– Egy fillért nem kapunk a munkánkra, miközben az egyedüli ilyen szervezet
vagyunk az országban. Országosan, megyei szintű hálózatként szeretnénk
kiterjeszteni a tevékenységünket, egy öngondoskodási programot megvalósítani,
hogy ne hozzánk küldjék mindenhonnan az ügyfeleket. Idén azonban kilenc
benyújtott pályázatunkból egyet sem sikerült elnyernünk.
2008. 11. 07. (XII/45)
