Az ugandai Akello Margaretet 12 éves korában rabolták el az Úr Ellenálló Hadserege (Lord’s Resistant Army – LRA) lázadói. Előzőleg apját és anyját megölték: éjjel támadtak rájuk, holttestüket feldarabolták, házukat felgyújtották. Napokkal később bátyját is kivégezték. A kislány borzalmakkal teli történetének ez azonban csak a kezdete volt. A lázadók kényszerítették, hogy bozótvágó késsel öljön meg két másik lányt, majd le kellett nyalnia vérüket a gyilkos fegyverről. A parancsnok, akihez „feleségül” adták, megerőszakolta. A férfitől 14 évesen egy kislánya született, aki azonban éhen halt. „Férje” halála után egy másik katonához került, akitől négy gyermeke született. Miután sikerült megszöknie, testvére két gyermeke is hozzá került, mivel sógornője AIDS-ben meghalt.
A ma 24 éves Margaret története korántsem egyedülálló. Ugandában 1986-ban tört ki a polgárháború a kormányerők és a magát spirituális médiumként meghatározó Joseph Kony hadúr vezette LRA között. A két évtizedes konfliktus – amelynek végleges lezárásáról több mint két éve folynak a béketárgyalások – gyakorlatilag tönkretette az országot. A legdrámaibb sors a gyermekkatonáknak jutott: az LRA előszeretettel rabolta el a gyerekeket – a fiúkból katonák, a lányokból fegyveres szexrabszolgák váltak. Számukat 40 ezerre becsülik. A viszonylagos béke lehetővé teszi, hogy az 1,8 millió menekülttel együtt ők is hazatérjenek, bár legtöbbjüknek sem otthona, sem családja nincs többé. Különösen nehéz a leányanyák helyzete, akiknek a katonáktól született gyermekeikre is gondot kell viselniük.
A számukra nyújtott segítségben oroszlánrészt vállal egy magyar fiatal hölgy, Schumicky Lilla. Az általa alapított Respond ReNUH nevű segélyszervezet és az Afrikai–Magyar Egyesület (AHU) együttműködése révén az elmúlt hónapokban egy rehabilitációs program zajlott le az észak-ugandai Gulu városban. „A program lényege, hogy ne a segélytől való függőséget erősítsük, hanem támogassuk a leányanyákat abban, hogy feldolgozzák az őket ért traumákat, és gyermekeikkel együtt visszailleszkedjenek a helyi társadalomba. A pszichológiai foglalkozásokon – rajz- és táncterápia, tanácsadás – túl gyermekeiket iskolába járatjuk, őket pedig munkához segítjük: kézműves cikkeket készítenek, amiért fizetést kapnak, és megtanulhatnak a pénzzel bánni. Számos előítélettel találkoznak ugyan – hiszen a gyerekkatonák sok esetben ugyanolyan kegyetlenek voltak, mint felnőtt társaik –, ám ha hasonlóvá tudnak válni egy „átlagos” fiatalasszonyhoz, talán normális életet tudnak élni, vagy legalább gyermekeik számára megnyílik erre a lehetőség” – mondta el Schumicky Lilla. Hozzátette: a leányanyáknak leginkább éppen gyermekeik, illetve az istenhit – többségük templomba, gyülekezetbe jár – adja az erőt a túléléshez. A magyar támogatók anyagi segítsége révén létrejött programnak – amelyben 30 felnőtt és 100 gyermek vett részt – a jövőben várhatóan folytatása is lesz.
Az aktivista energiáját azonban most egy másik – az AHU által indított – segélyakció köti le. A napokban érkezett haza az Ugandával szomszédos Kongóból, ahol augusztusban kiújult a kormány és a lázadó csoportok közötti, 1998 óta tartó fegyveres konfliktus. A harc az ország ásványkincsekben gazdag keleti régiója fölötti hatalomért folyik. 2003-as adatok szerint a harcokban akkor 30 ezer gyermekkatona vett részt. A 18 év alatti fiatalokat minden szembennálló fél „használta”: hol édesgetéssel, hol fenyegetéssel történt a sorozás, és sokszor drogok segítségével tették őket „kezelhetővé”. Számuk 2007-re
7 ezerre csökkent, ám az utóbbi hónapokban ismét meredeken emelkedik. Schumicky Lilla arról is beszámolt, hogy a térséget néhány hét alatt 250 ezer menekült hagyta el, és 40 ezren vándoroltak át Ugandába, ahol menekülttáborokban várják, hogy a harcok alábbhagyjanak. „A menekültek helyzete szó szerint nyomorúságos: kevés az élelmük, a vizük, kitört a kolera, és alig van orvosi ellátás. Számos gyerek van közöttük, sokuk teljesen egyedül, családjától elszakadva vándorolt át a dzsungelen, hogy biztonságos területre jussanak.
Az AHU éppen az ő megsegítésükre hirdette meg december 31-éig tartó, A háború gyermekei elnevezésű segélyakcióját a héten, amelyhez támogatókat várnak. Mint Szilasi Ildikó programvezető a Heteknek elmondta, elsősorban egészségügyi felszereléseket és gyógyszereket szeretnének kijuttatni, valamint orvosokat toboroznak, akik néhány héten keresztül missziós tevékenységet vállalnának a menekülttáborokban. „Háromezer forint itthon egy mozijegy egy popcorn és egy kóla ára, Ugandában és Kongóban ezzel az összeggel egy gyermek havi ellátását lehet finanszírozni, vagyis gyakorlatilag az életét lehet megmenteni” – mondta Szilasi Ildikó. A támogatással kapcsolatos részletes információkat az www.ahu.hu weboldalon lehet megtalálni.
2008. 12. 12. (XII/50)
