Magyarországon az elmúlt évtizedben 63 szélturbinát állítottak fel, ezzel a környező országokhoz képest előkelő helyen állunk a szélenergia hasznosítását tekintve, azonban még így is mérföldekkel vagyunk lemaradva a valóságos szélerőműparkokkal rendelkező Ausztriához (az osztrákok már mintegy 700 szélkerékkel rendelkeznek), s különösen a turbinákat ipari mennyiségben előállító Nyugat-Európához viszonyítva. A Magyar Szélenergia Társaság adatai alapján Európában az elmúlt évben az áramfogyasztás 3,7 százaléka származott a dinamikusan fejlődő iparág termeléséből, ezen belül Nyugat-Európában ez az arány jóval nagyobb. Magyar-országon még 1 százalékról sem beszélhetünk, s amíg tőlünk nyugatra eurómilliárdos nagyságrendű befektetések történtek az elmúlt években, addig itthon a közelmúltban több szabályozás csak korlátozta a „széltelepek” felállítását és működtetését. Pedig az Európai Unió irányvonalai világosnak tűnhetnek, hiszen a közösség energiaellátásának több mint 53 százalékát kénytelen más földrészekről importálni, így az EU vezetői kétségbeesetten próbálkoznak az alternatív energiaforrások (napenergia, geotermikus energiaforrások, biomassza stb.) hasznosításával.
Persze, a helyzet ennél jóval árnyaltabb képet mutat (lásd keretes írásunkat), de kétségtelenül nagy port kavartak az elmúlt időszakban megjelenő s a szélerőmű-létesítések lendületét meggátoló kormányzati rendelkezések. Itthon ugyanis a közelmúltban a nagy tülekedés ellenére 330 megawattra csökkentették az üzemben levő szélerőművek összkapacitási lehetőségeit, tehát összesen ennyit termelhet valamennyi turbina. Így viszont a korábbi ösztönző intézkedések miatt nagy terveket szövögető külföldi s hazai befektetők közül többen jártak pórul, s dobhatták ki az ablakon a jövőre irányuló elképzeléseiket és a már megszerzett engedélyeket. Ezt a korlátozást még ésszerű indokok alapozták meg, ugyanis a széljárásból fakadó ingadozó termelés az energiarendszerre nézve nincs túl jótékony hatással. 2008. január elsejével azonban újabb kormányrendelet vált hatályossá, amely a megújuló forrásból származó villamos energia átvételével kapcsolatosan meglehetősen szigorú, a szélerőmű-üzemeltetők által egyenesen abszurdnak titulált rendelkezéseket tartalmazott, így például 15 perces bontásban előre kérte le, hogy milyen a széljárás, illetve a szélerőművek teljesítményét, s mulasztás esetén kilowattonként hét, 30 százalékos eltérés esetén pedig öt forintos pótdíjra kötelezte az üzemben tartókat. Persze, vis maior esetén nincs pótdíj, de a rendelet szerint éppen az időjárás nem számít előre nem látható eseménynek.
„Ez egy nem normális követelmény, egyszerűen megoldhatatlan veszteség nélkül” – kezdte a mondandóját a Hetek megkeresésére Nagy Zoltán, aki a saját pénzéből és hitelből építette az ország legnagyobb szélerőművét, a miskolci Cervantest. „Az egész csak a lehúzásról szól. Az én veszteségem havi szinten 2-2,5 millió forint a pótdíjak miatt. A jelentési kötelezettség miatt ráadásul külön embert kellett felvennem, hogy napi szinten ezzel foglalkozni tudjon. Ezt a fajta szabályozást sehol Európában nem alkalmazzák, mert mindenhol tisztában vannak vele, hogy ezt lehetetlenség bevezetni. Egyszerűen nem nevettetik ki magukat” – fogalmazott Nagy Zoltán, aki korábban még az Országos Meteorológia Szolgálatot is megkereste, de az OMSZ sem tudta vállalni a negyedórás előrejelzést. A rendelet ráadásul december 23-án jelent meg, így idő hiányában felkészülni sem lehetett rá. A Hetek érdeklődésére a szabályozás „mögött” álló MAVIR Zrt. szóvivője, Laskóy Ágnes elmondta, hogy az év végével a MAVIR módosításokkal fog élni a rendeletet illetően, így 50 százalékos eltérésen belül az üzemeltetőknek nem kell pótdíjat fizetniük, s a pótdíjak átlagolása is egy napra vonatkozólag fog történni. A feszült helyzetet tovább enyhíti, hogy az első hat hónapra vonatkozó pótdíjtartozásokat elengedi a rendeletmódosítás, de a hazai szélerőmű-létesítés és -üzemeltetés problémáira még ez sem szolgál teljes megoldással. A 330 megawattos korlátozás például még így is „két kézzel” rántja vissza a feltörekvő szélenergia-ipart, s a MAVIR hiába próbál megoldást találni, sokan még mindig túl erős befolyásúnak találják a paksi atomerőmű mögötti ukrán érdekeltségeket.
2008. 12. 19. (XII/51)
