„Meg kell nyomni a vészcsengőt” – jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök karácsony előtt, annak kapcsán, hogy az Alkotmánybíróság a házasság és a család alkotmányos védelme alapján alkotmányellenesnek nyilvánította a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami 2009. január 1-jén lépett volna hatályba. A miniszterelnök szerint egy „korábban már idejétmúltnak hitt konzervativizmus,” egy nem kívánatos „konzervatív fordulat” fenyegeti a magyar társadalmat. „Ha így megy tovább, a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, míg végül a legfőbb hatalom megmondja, miként kell élni és értékeket választani” – riogatta Gyurcsány Ferenc az ünnepekre készülődő olvasókat. (Népszabadság, 2008. december 20.)
A miniszterelnök úr nyilatkozatát azonban maguk a tények cáfolják, így nem csoda, hogy sokan hangulatkeltésnek minősítik.
Először is nincs jele, hogy bármelyik egyház fel akarná számolni a polgári házasság, illetve a polgári anyakönyvezés intézményét. Maximum azt vetetették fel időnként – különösebb visszhang nélkül – egyes felekezetek, hogy az egyházi házasságkötés is bírjon a polgári házasságkötés erejével, ne kelljen az esküvőt megkettőzni. Tudtommal nem a hitoktatás, hanem a kötelező etikaoktatás bevezetésének a kérdése merült fel. Ez alól mentesíthetne a hittanoktatás mint alternatíva. Ami viszont azt a megjegyzést illeti, hogy ha nem vigyázunk eléggé, a hatalom mondja meg, hogy miként kell értékeket választani, ez tényleg valós veszély, csak jelenleg éppen azzal ellenkező irányból, mint amire Gyurcsány Ferenc céloz.
Az Alkotmánybíróság semmilyen „fordulatot” nem szolgált, így konzervatívat sem. Csak fenntartotta azt a kezdettől fogva a magyar jogrendszer szerves részét képező alkotmányos helyzetet, hogy a házasság két különnemű személy (értsd egy férfi és egy nő) szövetsége. Nem a fennálló helyzet védelmezői hajtanak végre valamiféle fordulatot, hanem azok a körök akarnak társadalmi vitát mellőzve, puccsszerű kezdeményezésekkel fordulatot ráerőszakolni a társadalomra, akik hadat üzennek egyre több olyan értéknek, amelyek a család, a társadalom, a nemzet, az emberiség fennmaradását hivatottak védelmezni.
2008. 12. 31. (XIII/1)
