1848-ban felelős kormányzást követeltek: a magyar nemzet szuverenitása alá tartozó, a magyar nemzet által számonkérhető kormányzást. A nemzeti létezés értékei között meghatározó helyet foglal el a számonkérhetőség, hiszen egy ország lakossága csak a saját kormányzatát képes ellenőrizni. Idegen hatalmakat viszont nem lehet elszámoltatni. Az elszámoltathatóság a szabadság garanciája. Ezért a nemzetfölötti kormányzat nemcsak a nemzeti érdekeket, hanem a szabadságjogokat is veszélyezteti.
A nemzetek a Teremtőnek köszönhetik létüket, Isten osztotta az emberiséget nemzeti keretek közé a bábeli torony felépítésének megakadályozása végett. Ezzel kívánta elejét venni annak, hogy egy ellenőrizhetetlen hatalmú kisebbség az isteni örök renddel ellentétes, önhitt terveinek szolgálatába szervezze az egész emberiséget, és fölötte centralizált hatalmat építsen ki. Ha úgy tetszik, a nemzeti keretek képezik az összemberiség szempontjából azt a pluralizmust, ami megakadályozza a túlhatalmat, és mindig képes alternatívát, védelmet nyújtani, még ha az emberiség valamely része meg is bolondulna.
A világ (és különösen az európai kontinens) egységesítésének terve nem új keletű, de az integráció megvalósítása a második világháború után vált igazán politikai programmá. Az évtizedek óta példátlan pénzügyi-gazdasági válság hatására a világ vezetői ma további központosításért, a nemzetközi ellenőrzési mechanizmus erősítéséért kiáltanak. A válságtól leginkább érintett országok - így hazánk - pedig szinte önként és dalolva menekülnének még szorosabb nemzetközi felügyelet alá a biztonságért cserébe. A várható eredmény valószínűsíthető: erősödő szupranacionalizmus, tovább gyengülő nemzeti szuverenitás, még több döntés ellenőrizhetetlenné válása. Lendületet nyerő uniós centralizáció, kevesebb kuruckodás a tagállami vétókkal (ha maradna ilyen egyáltalán), még nagyobb kiszolgáltatottság. Ráadásul nálunk még a hazai kormányzatok elszámoltatásának kultúrája sem alakult ki: „nem a parlamentnek van felelős kormánya, hanem a kormánynak van felelőtlen parlamentje" - ahogy erre Hack Péter már többször is utalt. Következmények nélkül lehet hazudozni, a választókat nyilvánvalóan felelőtlen ígérgetésekkel kábítani. Különös pikantériája a helyzetnek, hogy sokan a magyar javakat kéretlenül is „kezelni" kész nemzetközi központoktól várják a magyar kormány és a valós élettől elszakadt hazai politikai elit megregulázását. Holott éppen az utóbbiak feladata lenne a magyar javak megőrzése a külföldi érdekcsoportoktól.
2009. 03. 13. (XIII/11)
