Ülünk Zámbóék 51 négyzetméteres panellakásában. Marika, a feleség azt mondja, csoda, hogy itt ülünk. Csoda, mert négy évvel ezelőtt még egy csepeli hajléktalanszállón éltek. Azelőtt meg az utcán.
2003-ban Zámbó József és Zámbóné Nagy Mária egy kőbányai garzont béreltek. Itt laktak hárman, egyéves Adrián fiukkal. Pontosabban már öten voltak, csak Józsikáról és Noémiről még nem sokan tudtak. Az orvos a kevesek között volt. Marikát vizsgálva meg kellett állapítania, hogy az ikrek a hasában kórosan alultápláltak. Az ötödik hónapban alig érték el a negyven dekagrammot. De hát hogyan is ne lettek volna alultápláltak, miközben az anyjuk néha két napig alig evett. Az orvos csak a kötelességét teljesítette, amikor értesítette a családsegítő szolgálatot. A szolgálat is a kötelességét teljesítette, amikor közölték Marikával: az ikrek alultápláltságából arra következtettek, hogy Adrián is veszélyben van, ezért állami gondozásba veszik.
„Én meg harcoltam, meg sírtam, meg kértem a gyámhivatalban azt a nőt mint anyát, hogy ne vegye el tőlem, ő a mindenem, mert nem éhezik, mert vettem meleg ételt kifőzdében, meg minden délután egy-egy gyümölcsöt” – idézi fel a régmúltat Marika.
2009. 03. 20. (XIII/12)
