Nem ez az egyetlen ellentmondás, ami a felmérésből kiderül, és amiről ugyanakkor - hadd bocsássam elővigyázatosságból előre - nem a felmérés tehet. Az ábra alapján a legerőteljesebb jellegzetességünk talán éppen ez az ellentmondásosság.
A felmérés a régió menedzsereiről, tehát közép- és felsővezetőiről készült, hogy feltérképezze a nemzetközi cégek számára az itt megnyílt lehetőségeket, illetve kihívásokat. A kutatásból kiderül, hogy a régió hihetetlen átalakuláson ment keresztül az elmúlt húsz év során, ennek köszönhetően az üzleti környezetet dinamikusnak érzékeli a kívülről érkező, amit amúgy feltétlenül pozitívan értékelnek. „A helyi vezetők keményen dolgoznak, és ambiciózusak" - így kezdődik az összegzés. A régió jellegzetessége, hogy a nők jobb vezetőnek számítanak a férfiaknál, mert megbízhatóbban dolgoznak, ráadásul kevésbé hajlamosak arra, hogy a státuszszimbólumokkal (luxusautó, márkás karóra és így tovább) jelezzék a környezetük előtt fizetési kategóriájukat - vagyis hogy „villogjanak".
A felmérés másik célcsoportja maguk a helyi vezetők voltak azért, hogy a tapasztalatok összegzése alapján kiderüljön, mik az erősségeik, amelyekre építeni lehet, és miként lehet változtatni a „kevésbé ideális vezetői szokásokon". Logikusan hangzik, a mi vérmérsékletünk számára mégis sértésként hat már a feltételezés is, hogy léteznek „kevésbé ideális" szokásaink is. „Egy osztrák nekem ne magyarázzon!", fakadt ki első felbuzdulásában a felmérés eredményeit hallva a fülem hallatára egy amúgy sikeres vállalkozó. Ezzel mindjárt igazolta is a következő észrevételt, miszerint a magyar vezetők rendkívül rosszul tűrik a kritikát... és talán nem csak a vezetők.
2009. 04. 03. (XIII/14)
