Húsz évvel ezelőtt közel százmillió ember internetezett, ma jóval több mint egy milliárd. Az európai országok közül Németország áll az élen ötvenöt millió felhasználóval, Magyarország a 18. hely környékén jár a több mint ötmillió netezővel (2000-ben ez a szám az egymilliót sem érte el). Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ vizsgálata szerint közéjük tartozik szinte a teljes iskolás korosztály, és pont ők azok, akik a leginkább veszélyeztetettek. Egyre többen vannak, akik elektronikai eszközök nélkül már nem tudják elképzelni az életüket, a mindennapokhoz tartozik a blogírás, az msn-ezés, a chat, a wap, az sms-küldés, az e-mailezés, az online játékok és virtuális közösségek látogatása is.
Ezt az igényt sokan felismerték, és létrehoztak mára igen jól jövedelmező vállalkozásokat. Ilyen a 2002-ben létrejött magyar fejlesztésű iWiW is, amelynek mára négymillió tagja van. A közösségi portál 2006-ban közel egymilliárd forintért cserélt gazdát. Az üzlet megérte, hiszen óriási reklámlehetőségek rejlenek a hasonló jellegű oldalakban. Mivel a regisztráció során az életkort, végzettséget és egyéb személyes adatokat is meg lehet adni, így az ajánlatok célzottan juttathatók el a potenciális vásárlókhoz.
Az internetfüggőség problémájával külföldön már több mint egy évtizede foglalkoznak. Először 1995-ben jelent meg a kifejezés, ami inkább gyűjtőfogalomnak tekinthető, amelybe a teljesség igénye nélkül beletartozhat a játékok, az online-vásárlás, illetve -fogadások, a chat vagy az internetpornó által kiváltott függőség is. Demetrovics Zsolt, az ELTE PPK Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportjának vezetője szerint az internetfüggés általában csak kísérő jelenség. Mint a Heteknek elmondta: a probléma elsődleges oka a magányosságban, szorongásban, depresszióban keresendő. „Az internet jó dolog, de ha valaki tizenkét órát használja egy nap, és nem munka céljából teszi ezt, akkor súlyos problémát jelent, teljesítményromláshoz és a kapcsolatok széteséséhez is vezethet." Szerinte azok, akik valami miatt nem tudnak társaságba menni, lehetőséget kapnak arra, hogy még ha csak egy virtuális közösségnek, de mégiscsak egy közösségnek a tagjai legyenek. „Amikor egy idős ember, aki nem tud mozogni, az interneten keresztül kapcsolatba lép másokkal, és nem teljesen magányos, az egy jó dolog. Másrészről az internet az elidegenedéshez is hozzájárulhat azáltal, hogy belép a valós kapcsolatok helyére. Amikor egy fiatal ahelyett, hogy sportolna, együtt lenne másokkal, találkozna a barátaival, kizárólag az internet előtt ül, az nyilvánvalóan rossz tendencia."
2009. 05. 22. (XIII/21)
