1994 és 1999 között készítették az interjúkat, 56 országban, 32 nyelven, így 52 ezer életinterjú jött létre, amely a világ egyik legnagyobb vizuális történeti archívuma. Az archívum túlélőkkel, zsidókkal, romákkal, homoszexuálisokkal, Jehova tanúival és fajbiológiai kísérletek elszenvedőivel, felszabadítókkal és a felszabadulást megélő szemtanúkkal, politikai foglyokkal, embermentőkkel és segítségnyújtókkal, valamint a háborús bűnök tárgyalásainak résztvevőivel készített interjúkat tartalmaz.
A 105 ezer órányi életútinterjút, amelyben több mint 1,2 millió ember neve hangzik el valamilyen összefüggésben, több éven át rendszerezték. Minden alany számára ugyanazokat a kérdéseket tették fel, ezzel is könnyebbé téve a rendszer átláthatóságát. Az átlagosan kétórás beszélgetéseket a felvétel időtartama szerint szakaszokra osztották, amit a képernyőn is lehet követni.
Az archívumban összesen 1349 interjú magyar nyelvű, ebből több mint 800 készült Magyarországon. Az egyik ilyen Erdélyi Lajos fotóművész, újságíró beszámolója, aki azért tartotta fontosnak, hogy interjút adjon az intézet számára, mert szerinte emlékeztetni kell az embereket arra, hogy a fasizmus veszélye nem múlt el. Miután egy évet töltött Auschwitzban, már 1945-ben megfogalmazódott benne a gondolat, hogy az utókor számára örökül hagyná élettapasztalatát.
A keresőrendszer segítségével hamar kiderül, hogy a feltüntetettnél jóval több a magyar vonatkozású beszámoló, hiszen sokan, bár magyar származásúak, jelenlegi lakóhelyük országának nyelvén mesélték el történetüket.
„Az archívum elsődleges célja a dokumentálás volt. Külön programként szerepel, hogy a közoktatásban mint tanagyag jelenjen meg, olyan órákon, mint történelem, magyar vagy osztályfőnöki. Ezek a segédanyagok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a diákok jobban megértsék a második világháború történetét, beleértve a holokausztot, valamint Magyarország és a tágabb régió 20. századi történelmét. Hozzájárulhatnak továbbá ahhoz is, hogy a diákok eredményesen küzdhessenek az intolerancia, az előítéletek és a sztereotip gondolkodás ellen” – mondta el a Heteknek Szőnyi Andrea, a Soá Intézet a Vizuális Történelemért és Oktatásért magyarországi tanácsadója, hozzátéve, hogy az intézet bővülni fog az egyéb genocídiumok irányába is. A napokban készült el az első interjú Ruandában.
2009. 05. 15. (XIII/20)
