A Gyermekbántalmazást Vizsgáló Bizottság által elkészített ötkötetes, kétezer-ötszáz oldalas tanulmány mintegy száz, a szerzetesrendek által működtetett intézményt vizsgált, és papok, apácák, szerzetesek egész generációiról rántja le a leplet. Az általuk működtetett intézményi hálózaton belül gyermekeket vertek, éheztettek, némely esetben meg is erőszakoltak. A vizsgálat, amelyet egy legfelsőbb bírósági bíró irányított, a háromezer önként jelentkező áldozat közül időhiány miatt csak ezernyolcszázat hallgatott meg személyesen. Az áldozatok összesen mintegy kétszáz javítóintézetet, munkásotthont, árvaházat neveztek meg, illetve olyan intézményeket, ahová a nehéz körülmények között élő vagy árván maradt gyerekeket a hatóságok elhelyezték.
A nyolcvanas évekig mintegy harmincötezer gyermek élt a katolikus egyház által működtetett bentlakásos iskolák valamelyikében. Közülük több mint kétezret ért pszichikai vagy fizikai bántalmazás a bizottság jelentése szerint. „A cellánk ajtaját minden éjjel bezárták, miután bementünk. Egy vaságy meg egy vödör volt bent, és nem lehetett kinézni az ablakon, mert be volt rácsozva. Még azt sem mondták el nekem, hogy anyám meghalt" - mesélte Sadie O'Meara a dublini BBC Newsnak.
A papok gyakran olyan gyermekeket bántalmaztak, akiknek nem volt kihez fordulniuk - ha mégis megtették, és még hittek is nekik, mégsem történt semmi változás sem az egyház, sem az állam részéről. A büntetéseket gyakran olyan banális dolgok váltották ki, mint az étkezések alatti beszélgetés, vagy ha valaki balkezes volt.
2009. 06. 12. (XIII/24)
