Bár nagy a kísértés, vigyázni kell, hogy munkanélküliként se süppedjünk bele az önmarcangolásba. „A düh és a kétségbeesés mindig rossz tanácsadó. Koncentráljunk inkább az aktivitásra, a probléma mihamarabbi megoldására!” – hívja fel a figyelmet Herczku Mónika karriertanácsadó. A tapasztalt szakember a téma kapcsán nemrégiben megjelent, Elbocsátottak? Állj fel, és kezdj új életet! című könyvében is kitér az aktív álláskeresés fontosságára. „Egy személyügyi területen dolgozó hölgy kétségbeejtő helyzetbe került. Épp egy válás után, ötvenévesen, óriási lakáshitellel kapta kézhez munkahelyén a maga »elbocsátó szép üzenetét«. Szerencsére nem veszítette el lélekjelenlétét, és megkérdezte főnökét, nem tud-e olyasvalakiről, aki hasonló szakmai tapasztalatokkal szakembert keres. Felettese szerencsére épp tudott ilyenről, így a hölgy a mai napig is az akkor ajánlott állásban dolgozik” – meséli a szakember, aki hangsúlyozza: ajánlatos elbocsátás után is megőrizni a jó viszonyt egykori munkaadónkkal. Egyrészt kicsi a piac, és a visszásságoknak hamar híre megy, másrészt, ha a cég a válság után újból egyenesbe kerül, gyakran örömmel veszi vissza az egykori munkatársat. Persze csak akkor, ha forráshiány, és nem a rossz munkavégzés miatt bocsátották el.
Nem mindenki éli meg egyformán az átmeneti állástalanságot. „Míg a legrugalmasabbak néhány nap alatt képesek magukat túltenni a hirtelen jött sokkon, másoknak ez hosszú hetekig is eltarthat” – fűzi hozzá Herczku Mónika. Arra is felhívta a figyelmet: az üres állások közel 60-80 százaléka a rejtett álláspiacon található. Mivel az ilyen ajánlatok a hirdetésekben meg sem jelennek – hiszen a cégek a náluk dolgozók belső ajánlásán, ismeretségi körén keresztül toboroznak munkatársakat –, ajánlatos először ismeretségi körben alaposan szétnézni. A tisztánlátás végett nem árt egy lapra összeírni, ki mindenkitől kérhet segítséget az álláskereső.
Persze a segítségkérés módja is rengeteget számít. „A tapasztalatok szerint sokkal kevésbé számíthat a külvilág együttérzésére, segítségére az az álláskereső, aki teljesen összetörten, vesztes pozícióból indítja az érdeklődő beszélgetést – még akkor is, ha valóban nagyon kritikus a helyzete. A »Nem tudsz nekem valamilyen munkát?« nyitás épp ezért kerülendő. Szerencsésebb, ha inkább segítséget vagy információt kérünk: nem hallott-e valamilyen lehetőségről, esetleg egy ismerős ismerősétől, mert állást keresünk. Tanácsot, hasznos információt ugyanis sokkal szívesebben adnak a megkérdezettek: nem érzik olyan nyomasztónak a feléjük irányuló elvárást. Sokat lendíthet az álláskereső helyzetén, ha szakmai tapasztalata megfelelő stílusú említésével (nem nagyképű, de nem is álalázatos módon) hozzáfűzi, milyen plusz értéket tudna hozzáadni a céghez. Elsősorban nem arra kell koncentrálnia, hogy neki mi mindent kellene kapnia” – magyarázza a tanácsadó.
Elbocsátottként azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a tétlenség és a passzivitás az egyik legrosszabb tanácsadó. Ez a férfiakra különösen igaz. „Míg egy hölgy a munkanélküliség alatt több időt tud fordítani azokra a tevékenységekre, amelyek amúgy is közel állnak hozzá – házimunka, gyermekgondozás –, a férfiak önérzetére sokkal nagyobb csapást mér egy átmeneti állástalan időszak. A tapasztalatok szerint a legtöbb férfi identitástudatához a munka és az esetleg azzal járó privilégiumok (a vezetői beosztás, a rang, a céges autó) is szervesen hozzátartoznak” – mondja Herczku Mónika. Azt sem szabad elfelejteni: az álláskeresés is komoly munka, amelyre a hatékonyság érdekében ajánlatos napi 2-3 órát is intenzíven rászánni. Érdemes tehát karriernaplót vagy táblázatot vezetni arról, kitől kértünk már állásügyben segítséget, milyen állásokra jelentkeztünk idáig, és mik a további terveink.
Javasolt különféle önkéntes, karitatív munkába is bekapcsolódni az álláskeresés ideje alatt – akár heti néhány órán át is. Itt a kapcsolati háló bővítése mellett akár szakmai tudásunkat is karbantarthatjuk. Ráadásul a leendő munkaadó is érzékelhetően nagyobb érdeklődést mutat egy, az állástalanság ideje alatt is aktív személy iránt. Gyakran azonban a maximalizmus is hátráltathatja a sikeres álláskeresést. Sokan például be sem merik nyújtani önéletrajzukat egy olyan állásra, amelyben a megadott 5-6 szempont közül nem felelnek meg mindegyiknek. Bár a munkáltatók a hirdetésekben mindig a tökéletes munkaerőt keresik, a gyakorlatban a megközelítőleg tökéletessel is beérik.
2009. 07. 24. (XIII/30)
