Ezt a másodikat már csak azért is érdemes volt meglépnie, mert mint mondta, számos esetben polgármesterré választották a tréningjeiken részt vevőket. A teljes oktatás háromszázezer forint körüli elszámolható tevékenység. Barátságos ár ez a bajai cégtől, összevetve ezt azzal a nettó 3 milliós tanácsadói tevékenységgel, amit a budapesti „nyócker” hivatala vásárolt egy fővárosi cégtől – a szerződés időtartama nem volt egy egész hónap.
Jól teszik, ha hivatalukban is folytatják a tanulást a polgármesterek? – kérdeztük Szőke Tamást.
– Minden segédmunkát, szakmát, hivatást gyakorló ember tanul. Mindannyiuknak gyakori beszédtémája lehet szabadidőben is a munka. Mit kell másképp és hogyan? Miért volt az rossz, és ez miért jó? Ez az elemzés is a sikereit szolgálja az embernek, aki közmondásosan hibáiból tanul. A magáéból és máséból – felelte a marketingszakember, akinek önmeghatározása így szól: „A hegy lábánál a porban játszadozom, de a hegy csúcsára időnként jelet teszek.”
A jelöltek azonban nem csak azért lesznek megválasztva, mert rendeltek Önöktől egy tananyagot – jegyeztük meg halkan.
– Valóban, kell ehhez a környezetében közismert, pozitív személyiség.
A (nagyobb) városban a pozitív személyiség kevés a választási győzelemhez, mert nem ismerik egymást eléggé az emberek. Kell a pártok neve, nagy helyeken azt ismerik a sajtóból, az emberek személyiségét már kevésbé.
A függetlent pedig mindkét oldal mindennek elmondja. Nem?
– Igaz. Ezért is tettünk mi úgy, hogy azon települések polgármesterjelöltjei számára terveztük el ezt a szolgáltatást, ahol a pártpolitika még másodlagos szerepet játszik a helyi hatalomban. A mi sikereink szinte minden esetben falvakban játszódnak. Ahol az emberi döntést a média határozza meg legkevésbé, legalábbis ezen a téren. Ahol az emberek ismerik egymást. Ahol nincs olyan, csak kivételes esetben lehetséges, hogy a jelölt a választása előtt két héttel költözik be a faluba. És csak azért, mert bíznak valakiben, mert jó szobafestő, jó orvos, jó sofőr, jó tanár volt, rendesen dolgozott, jószívű és jóeszű, még nem biztos, hogy tudja a falu első embereként, mire kell nagyon figyelnie.
Ha párttagként nyeri meg a választást, máris van szakértői csapata, van kihez fordulnia. Van közös ellenség, van identitás, mit akarjunk még?
– Van, aki pártokkal, van, aki pártok nélkül képzeli el falucskája közéletét.
Mire kell figyelniük a jelölteknek?
– Azt idézzük a honlapon is, hogy aki regisztrál, megkapja a teljes szöveget. Elviekben arról szól a dolog, hogyha az énképem összhangban van azzal, ahogy engem mások látnak, és nem áll távol attól, ahogy látszani szeretnék, akkor fel tudom mérni az erősségem és a gyengeségem szinte objektíven. Az embert az tette a Föld urává, hogy megtervezte cselekedeteit. Még mindig több azoknak a száma, akiknek a körülmények dirigálnak, és minden tettük csupán válasz az adott helyzetre. De ezt hagyjuk, nem ők lesznek polgármesterek.
Ezzel én azért nem értek egyet, mert sok polgármester éppen úgy magyarázza a bizonyítványát, hogy nem tehetett mást, mert rosszak voltak a körülmények, és ezt el is fogadjuk tőlük. Hiszen ismerős helyzet legtöbbünk számára „a nincsből nem tudok adni” című főmottó, ami még igaz is, mint tudjuk. És minden polgármester munkája válasz akar lenni az adott helyzetre; van, aki választ tud adni, van, aki nem, és itt Közép-keleten a helyzet változó…
– Akkor pontosítok. Nem azok lesznek igazi mesterek, akiknek a körülmények dirigálnak. A tervezés az tudatosság. Az tervez, aki jelentős dolgokba fog. Aki közösséget vezet felelősen. Mint ahogy ezt Jézus is tanítja: „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta, és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni. Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van.”
Ez már a keresztény marketing?
– Lukács evangéliumából való.
Ön keresztény?
– Igen.
Le mertem volna fogadni.
– Mielőtt ezt idéztem volna?
Már amikor láttam Önről egy fényképet a neten.
– Miért?
Evangélista habitus. Melyik egyházhoz tartozik?
– Baptista vagyok. Naponta kell ezért is imádkozni, és ezt a feladatot, ahogy a polgármesterséget is, szolgálatnak kell tekinteni.
Ez a „szolgálat” szó politikai értelemben eléggé elkopott. A polgármester nem a saját életét építi biztos kézzel?
– Vannak olyan partnereink, akik azt mondták és tették, hogy bruttó 500 ezres fizetésük harmadát vették fel és teljes, százezres költségtérítésüket. A többit a település számláján hagyták lekötve azzal, hogy azt csakis akkor veszik fel, ha elkészül a bölcsőde bővítése, ha átadják azt az utcát, megnyerik azt a pályázatot. Szóval a fizetésük kétharmadát jutalommá változtatták, célprémiummá.
Ez korrekt. Amikor a főnök saját magát motiválja. A falu gazdájának tekinti magát, aki csak akkor vesz el a településtől, ha már adott is neki eleget. Ez olyan, hogy a paraszt is csak akkor hajtja az ökrét, ha az állat kapott enni-inni. Mert bizony nem a polgármesteré a város, hanem a városé a polgármester. Családja mit szól tevékenységéhez?
– Velem vannak, velük vagyok. Ha online szavazást indítanánk arról, hogy „Ön szerint van-e még mit tanulnia települése polgármesterének?”, akkor valószínűleg az „igen” válasz győzne a hazai települések jelentős részében.
Szőke Tamás tervei között szerepel, hogy ezt a szavazást elindítja néhány száz városi, civil portál segítségével. Magyarország közepesen városiasodott ország. A népesség közel kétharmada (64,6 százaléka) városokban, egyharmada falvakban (részben tanyákon) él. A városi jogú települések száma 2000-ben 237, a községek száma 2898. A városi lakosság majd negyven százaléka él Budapesten, és még ennél is több embert köt a fővároshoz mindennapi munkája. Szőke Tamás szívesen biztosítana nekünk referenciákat, de senki sem hatalmazta fel arra, hogy nevét vagy falva nevét említse. A lényeg az, hogy nem akarnak ártó politikát. Fair play húzás részükről, hogy egy faluban csakis egy jelölt megválasztását szorgalmazzák.
„Az Ön tervét nem ismerjük, mint ahogy még Önt sem. Nem tudhatjuk, mennyire eltökélt a szándéka, hogy induljon, nyerjen és vezessen” – írja Radnai Bertalan a 2010-es jelöltségen gondolkodóknak. Radnai Bertalan is a projekt munkatársa, ő Ipolytölgyesen él. Célmeghatározásukban ezekre keresnek választ a jelöltről: Mindenáron polgármester akar lenni? Miért? Egy ciklusra, vagy nyugdíjig szeretné csinálni? Alkalmasnak tartja magát a polgármesterségre? Mennyire sikeres a jelenlegi polgármester? Kik lehetnek még potenciális polgármesterjelöltek? Milyen állapotban van a település? Vajon milyen állapotban lesz a választás idején?
Egyszerű kérdések és bonyolult válaszok százai, de az mintha legtöbbünkre igaz lenne: a hegyek lábánál, itt a porban játszadozunk. Egy darabig.
2009. 07. 31. (XIII/31)
