Szinte minden belekerülhet a csatornába, ami lefér a csövön, ám az aktuális slágertermékekről is pontos képet kaphatunk: megtudhatjuk, milyen borotvatípus a menő, milyen gyógyszertapaszokat és egyéb egészségügyi termékeket, gyógyszereket használ a lakosság.
Bátori Marianna, a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) kommunikációs vezetője a Heteknek elmondta: „Elvétve sajnos bekerülnek veszélyes hulladékok is – vegyszerek, hígítók, festékek – de több ponton van monitoringállomás, ahol szennyvízmintát vesznek, ami a határérték feletti eseteknél jelzést küld az ügyeletünkre. Bejelentések is érkeznek hozzánk: volt olyan eset, amikor benzinkútnál kiömlő üzemanyag miatt hívtak – ekkor gyorsan kellett lépnünk: a benzint ártalmatlanítani tudtuk, így az nem veszélyeztette az élővizet. Az is előfordult, hogy nyílt vízfolyásokban pianínót vagy motorkerékpár-vázat találtak a munkatársaink. Sőt arra is volt példa, hogy régi tárcsás mosógép okozott dugulást a csatornahálózatban.”
Továbbá a szóvivőtől megtudtuk, hogy előfordult olyan eset is, amikor a szennyvíztisztító telepre érkezett személyazonosító igazolványt a telepen dolgozó munkatárs hazafele személyesen adta vissza a lakhelyéhez közel lakó tulajdonosának. Több alkalommal mentettek meg az FCSM dolgozói csatornába esett kutyát, ezek többsége menhelyre került, de van olyan kutyus, akit örökbefogadott a megmentője. Időnként díszhalak és ékszerteknősök is felbukkannak a hálózatban, ezeket az állatokat a telep dolgozói veszik pártfogásba, jó néhányat felneveltek már.
A társaság központi ügyeletére évente húsz-harminc alkalommal érkezik olyan hívás, amelyben a víznyelőkbe esett kulcs, mobiltelefon kihalászásához kérnek segítséget. Ezek a tárgyak menthetők, hiszen a víznyelők úgy vannak kialakítva, hogy száraz időben ki lehet pecázni a beléjük ejtett értékeket.
Sajnos tragédiák sora is fűződik egy-egy ilyen történethez. Idén tavasszal például Győrben történt szerencsétlenség. „Hihetetlennek tűnő fordulat esett meg egy csatornában talált holttest ügyében: a vasárnap este hazafelé tartó férfi a csatornába ejtette lakáskulcsát, azt akarta kivenni onnét, de egyre mélyebbre csúszott. Halálát a belélegzett iszap miatti fulladás okozta” – visszhangozta a média.
Az FCSM központi ügyeletvezetője, Tóth Géza korábbi munkakörében – a tisztítási csoportnál – gyűjtötte a csatornarelikviákat. Kollégái jóvoltából érdekesebbnél érdekesebb tárgyakra tett szert, többek között számos evőeszközre, konyhai felszerelésre, szalvétagyűrűre, cigarettatárcára. Ezek közül mára már csak az érdekesebb darabokat őrizte meg: akadnak egészen különleges leletei is, mint például a stüszivadász kalapot formázó fémhamutartó, a tűzoltósisak formájú rézcsengettyű, de néhány lakat, pénzérme, ezüstkanál, golflabda is gazdagítja a gyűjteményt.
A téma kapcsán a legkülönfélébb esetekkel is találkozni, amelyek azonban szájhagyomány útján terjednek a társaságnál, és igazságtartalmukra nincs bizonyíték. Az egyik legérdekesebb Horthy Miklóshoz kapcsolódik: a fáma szerint a kormányzó felesége az egyik Duna-parti szállodában belemosta a mosdótálba a gyémántköves gyűrűjét, s az a csatornába került. A Főpolgármesteri Hivatal illetékes ügyosztálya feladatul kapta az ékszer előkerítését: meg is lett a gyűrű, méghozzá a Duna-parti főgyűjtő padkáján találta meg az egyik csatornatisztító munkás. A becsületes megtaláló visszaszolgáltatta az ékszert, és még csak jutalmat sem kapott érte.
A másik érdekes történet szerint: a hatvanas években az egyik csatornamunkás több aranypénzt talált egy bőrszütyőben. A filmekben látott módszerrel, azaz az érmék harapdálásával bizonyosodott meg a pénzdarabok nemesfémtartalmáról. Napokig büszkélkedett vele a törzshelyéül szolgáló talponálló személyzetének. Amikor eljutott a numizmatikushoz, hogy eladja a félmaréknyi pénzérmét, a becsüs ötezer forintot ajánlott az érmék darabjáért, majd sűrű fejcsóválások között közölte: „tízszer ennyit adnék, ha nem lennének ilyen csúnyán összeharapdálva”.
Napjainkban azonban már nem találnak ilyen kézzel fogható kincseket. Ennek az az oka, hogy a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére megtisztították a hálózatot az évtizedek során felgyülemlett üledéktől. Ma már rendszeres a csatornák tisztítása, és a korszerű, zártláncú technológia sem kedvez a kincsvadászatnak.
Bátori Mariannától megtudtuk: „Korunk új típusú »kincse« a szennyvíziszapban rejlő megújuló energia. A Fővárosi Csatornázási Művek – hazánkban elsőként – kezdte meg a szennyvízből történő biogáz termelését. A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen már több mint húsz éve (1988 óta), az észak-pesti telepen pedig – egy 2,2 milliárd forintos saját beruházásnak köszönhetően – az idei évtől termelnek szennyvíziszapból elektromos energiát. A szennyvíztisztító telepek gyakorlatilag teljesen önellátóak elektromos és hőenergiát tekintve.”
2009. 08. 19. (XIII/34)
