hetilap

„Avilág a szakadék felé rohan” – állapította meg egy héttel ez­előtt Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára az Északi–sarkvidék egyik fogyó jégtábláján állva. A globális felmelegedés „kézzel (nem) fogható” hatásait tanulmányozó dél-koreai politikus nincs egyedül véleményével: számtalan szervezet, kutatócsoport képviselői próbálják kétségbeesetten felhívni a világ vezető nagyhatalmainak figyelmét a klímaváltozás vissza nem fordítható folyamataira. A figyelmeztetések felkiáltójeleként aposztrofálják egyre inkább a globális vízhiányt, az édes­vízkészletek elapadását. Nem véletlenül.
Bár földünk felszínének 71 százalékát borítja víz, ennek a hatalmas tömegnek mégis csak 2,5 százaléka alkalmas emberi fogyasztásra (édesvíz), a többi úgynevezett sós víz. Így az emberiség egyharmada kénytelen nélkülözni a tiszta víz használatát már napjainkban is. Az UNICEF felmérése szerint átlagosan 15 másodpercenként hal meg egy gyerek közvetve vagy közvetlenül a használható mi­nő­ségű édesvíz hiánya miatt. A helyzet a jövőben a kritikustól még egyet léphet felfelé, egészen a tragikusig: a már eddig is száraz területek népességrobbanása, valamint a csapadék­eloszlás negatív változásai csak rontani fogják a számadatokat a jövőben. Az okokat jól magyarázza a következő statisztikai adat: amíg a 18. században a föld édesvízkészletein alig egymilliárd ember osztozott, ma ez a szám már 6,5 milliárdra rúg. 2050-re pedig majd’ tízmilliárdra. A már most is hiánytól szenvedő afrikai, valamint ázsiai területek lakosságszáma az el­következő évtizedekben akár meg is háromszorozódhat. De a föld lakosságának igényeit tekintve a fejlett országokról is elmondható, hogy óriási mennyiségben zúdítja magába a vizet az ipar, a mezőgazdaság, s a modernizálódó háztartások is. Az éghajlatváltozás hatására a vízhiány miatt a 21. század második felére a növény- és állatvilág jelentős része kipusztulhat, így a csapadékszegény országokból egyre nagyobb menekültáradat indulhat a „lakhatóbb” területek felé. Egyes hor­rorisztikusabb jelentések szerint még háborús konfliktusok is kialakulhatnak a vízlelőhelyek birtoklása miatt.

Magyarország fölött az ég

„A globális melegedés ma már nyilvánvaló!” – jelentette ki a Heteknek Nováky Béla, a Magyar Tudományos Akadémia hidrológiai bizottságának szakértője. „Mivel a víz mennyisége a körforgásban állandó, ezért ez a Föld csapadékeloszlására annyiban lehet negatív hatással, hogy az eddig is száraz területek még kevesebbet kapnak, míg az esővízben gazdagabb területek, így például Szibéria vagy Alaszka, még csapadékosabbá válhatnak. A kérdés csak az, hogy mi itt, Magyarországon mit kezdünk majd a szibériai esővel?” – hagyja nyitva a kérdést a kutató, aki szerint annak ellenére, hogy az Atlanti-óceán szintje folyamatosan növekszik a sarkvidék jegének olvadása miatt, világszerte mégis arról beszélnek, hogy Európa egy része vízhiánnyal küzd majd. „Egyelőre úgy néz ki, hogy a víz szintjének emelkedése maximum csak méterekben mérhető majd. Nyilván ez sem kevés, de arról talán még nem beszélhetünk, hogy országok tűnnek majd el” – teszi hozzá.
A 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottságának tagjaként tevékenykedő Nováky úgy látja, hogy amíg Európa északi részeit jótékonyan érintheti a csapadékeloszlás változása, addig a délebbi és a keleti részek jóval kevesebb esőhöz juthatnak majd.
„Magyarország éghajlata változni fog, az elkövetkező évtizedekben a mostani déli országok mediterrán klímája lesz a jellemzőbb. A kevesebb csapadék pedig egyfajta láncreakciót indíthat el, hiszen megváltozik a Magyarországra évszázadok óta jellemző növényvilág, az erdőségek határvonalai, ami szintén kihat majd az állatvilágra, s az egész pedig az élelmiszer-­iparra, így az emberekre is. Ezzel ellentétben a magasabb hőmérséklet még nagyobb vízigényt fog indukálni, melynek a kielégítése egyre nehezebb lesz. Mindemellett a vizek és a talaj párologtatása is nőni fog, ami újabb szükséget eredményez. Szintén érdekes lehet tavaink helyzete. A Balaton esetében például a 2003-as aszályos időszak – amikor szinte át lehetett sétálni az egyikről a másik partra – tízszer gyakoribbá válhat. Természetesen különböző forgatókönyvek vannak arra, hogy ez pontosan milyen idő alatt játszódik majd le, de a folyamat egyér­tel­műnek tűnik.”  
A szakértő szerint a magyar lakosság vízellátásának helyzete is változások előtt áll. „Azt azért nem merném állítani, hogy az ivóvízellátás veszélybe kerülhet a közeljövőben, de az ivóvíz minősége sokat romolhat. Az biztos, hogy a mezőgazdaság, illetőleg a víz más irányba történő felhasználása területén sokkal hatékonyabban kell gazdálkodnunk a rendelkezésünkre álló mennyiséggel. Gondolok itt akár ciszternák, decentralizált víztározók kialakítására is.” Nováky az Alföld gazdag felszín alatti vizeire is kitért: „Talán nem túlzok, ha azt mondom, a föld alatt a magyar lakosság számára akár ezer évig is elegendő ivóvízkincs rejtőzhet. Az alföldi parasztemberek azonban azt vették észre, hogy a talajvíz szintje süllyedni kezdett az utóbbi időben, aminek köze lehet a felszín alatti vizek kitermeléséhez is. Ezért azt csak korlátozott mértékben lehet kibányászni, a megfelelő utánpótlással párhuzamosan” – rögzítette a tényeket Nováky.

Aszályosodunk

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek