Mi tagadás, a községben nem harmonikus a többség és a kisebbség viszonya. A helyi cigányok egy része képtelen kitörni a segély, uzsora és szocpolos építkezési csalások ördögi köréből. Kérdés viszont, hogy a helyben megfogalmazott javaslatok, melyek a „huszonnegyedik órát” emlegetik, megvalósíthatók-e. Minderről megkérdeztük volna a helyi cigányokat is, akik azonban a személyi jogaikra hivatkozva nemhogy a nyilatkozattól zárkóztak el, de attól is, hogy lefotózzam őket.
Bazsó Áron, a helyi jegyző sokszorosan is érintett: érvényt igyekszik szerezni a jogszabályoknak, valamint közelről látja az eddigi támogatási rendszer szembeötlő fogyatékosságait. Közben már a családjának is akadt „etnikai színezetű” összetűzése.
Prügy jegyzője hivatalánál fogva jól ismeri, hogy milyen formában segíti a központi költségvetés a térség halmozottan hátrányos helyzetű családjait, de ezek hatékonyságát legalábbis kétségesnek tartja. „A HEFOP (Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program – a szerk.) támogatásából a Taktaköz számos települése különböző jogcímeken részesült. Átképezték a szociális munkásokat, a köztisztviselőket, a területtel foglalkozó közalkalmazottakat. Most is szerveznek programokat kommunikációfejlesztésre, különböző tréningekre, mediációra. A tanfolyamok célja, hogy a résztvevők a későbbiekben az eddiginél hatékonyabban integrálják a munka világába a segélyezetteket. E jogcímen nagy összegek folynak el, minden kimutatható eredmény nélkül” – mondja Bazsó Áron, aki szerint a programoknak itt helyben nem sok hasznát látják. Nem nő tőlük a foglalkoztatottság, a képzettségi szint, a munkanélküliség is ugyanakkora, mint évekkel ezelőtt.
A jegyző úgy érezte, valamit mégiscsak tenni kell. Itt Prügyön is felvetették, hogy drasztikusan csökkenteni kell a szociális, önkormányzati segélyek összegét, és a kifizetését valamihez kötni kell. Vagy munkához vagy képzéshez, esetleg a gyerekek iskolába vagy óvodába járatásához.
„Az óvodai statisztika szerint 125 férőhelyünk van az óvodában, az óvónők becslése alapján a kisebbséghez tartozó gyerekek létszáma 95. Mindennap 10-15 százalékos a hiányzás – állítja a jegyző. – Kiugróan magas pénteken és hétfő délelőtt, a bulizások miatt, melyeken a gyerekek is részt vesznek. Hasonló az arány az általános iskolában is, annak ellenére, hogy tanítási napokon a tanárok többsége kimegy a családokhoz reggel nyolc és kilenc között, hogy behozza a gyerekeket. Akik ilyenkor a szülőkkel együtt alszanak, ekkor pihenik ki az éjjeli bulizást.”
Prügyön súlyos probléma a vagyonbiztonság is. A jegyző édesapjával, dr. Bazsó Péterrel a falu köztiszteletben álló, kitüntetett háziorvosával, és édesanyjával együtt egy szép nagy kertet művel. Tavaly négy-öt suhanc betört a kertbe, és elkezdte szedni a szilvát és a szőlőt. Édesapja tetten érte a behatolókat, adott nekik néhány pofont, majd elkergette őket. Erre a tolvajok szülei feljelentéssel fenyegették meg, amiből végül nem lett semmi. Ehelyett egy 40-50 fős „tüntetésre” került sor a háziorvos háza előtt, ahol ordibáltak és fenyegetőztek. Szerencsére nem volt fizikai összetűzés.
Tiszlavitz Csabát, a prügyi általános iskola igazgatóját az oktatás és a nevelés gondjai foglalkoztatják. A faluban, állítása szerint, sokan arra néznek fel, aki több időt „lehúzott” börtönben, vagyis a hagyományos értékrend teljesen felborult. Ez nemcsak az iskolára, de a településre és az egész környező vidékre is érvényes. Az iskolából jól ismeri a „szocpolos csalások” és a „kamatos pénzek” problémáját is. Közelről ismer néhány munkakerülő családot, akik fényűzően élnek, valósággal dőzsölnek. Ezek az emberek már jó néhány évvel ezelőtt „kezükbe vették” a szocpolos építkezéseket, miután megszerezték az ehhez szükséges támogatást a nem romák részéről is, akik nélkül mindezt nem tudták volna végrehajtani. Ügyvédek, tisztviselők, politikusok egyaránt „benne vannak a dologban”, akár csak úgy is, hogy elfordítják a fejüket, nem veszik tudomásul azt, ami nyilvánvaló. Valóságos maffia jött létre, melynek megvan a kapcsolata a társadalom különböző szintjein.
2006 novemberétől Prügy független polgármestere Boros-Leskó Géza nyugállományú dandártábornok. Tavaly hosszabb írása jelent meg a Népszabadság Fórum rovatában, melyben hozzászólt a 18 polgármester közös dokumentuma alapján kibontakozott társadalmi vitához, és leteremtette a „frontvonaltól” messze élő fővárosi értelmiséget. Ebben említést tesz egy népes családról, ahol a gyerekek négyéves korukra még nem szobatiszták, és nem beszélnek. Ezután felveti, hogy az ilyen emberek milyen alapon kapnak nevelési támogatást a családi pótlék kiegészítésére.
A polgármester kitart radikálisnak nevezhető nézetei mellett. „Az apa kötelessége, hogy előteremtse azokat az anyagi, erkölcsi javakat, melyekre a család épül. Természetesen ezt az anya is biztosíthatja, de emellett többnyire rá hárul a gyerekek gondozása, ellátása. Ezekből az »életközösségekből« mindez hiányzik. Ugyanakkor ezekben az informális »életközösségekben« nagyon sok a gyerek, számos fogyatékos is van, akik után a szülők emelt szintű családi pótlékot vesznek fel” – mondja a polgármester.
Prügy költségvetése 580 millió, és 176 millió forintot tesz ki a segélyek összege. Ebből 10 százalék az önrész, ezt az önkormányzatnak kell biztosítania. Az önkormányzat 110 embernek ad munkát, a bérük havonta 14 millió forint, míg havi 12 millió forint megy a segélyekre. Nincs pénz komolyabb közmunkaprogramok szervezésére, mert erre a célra összesen 30 millió forintot fordíthatnak. A polgármester javaslata: „Meg kellene fordítani az arányt: 176 milliót fordítani közmunkákra és 30 millió forintot segélyezésre. Ezzel segíthetnénk az érintett embereken, hiszen legális munkát adhatnánk nekik, és nem feketén dolgoznának, hiszen nem lenne idejük rá. Közben a falu is jól járna.”
2009. 09. 04. (XIII/36)
