A múlt század harmincas éveiben gyakorlatilag két erőszakszervezet működött Romániában. Az egyik az állami hatóságoké, a másik pedig az addigra már széles társadalmi bázissal bíró, szélsőjobboldali félkatonai szervezeté, a Vasgárdáé. Antiszemita, soviniszta ideológiájuk és számtalan gyilkosságban való közreműködésük miatt létezésüket ugyan törvény tiltotta, de vezérük, Corneliu Zelea Codreanu ezzel mit sem törődött.
Az egyetemen jogot hallgató fiatalember az első világháború okozta gazdasági válság súlyos társadalmi következményeit meglovagolva hasonszőrű barátaiból rablóbandát szervezett. Nem titkolt céljuk Románia megtisztítása volt a liberálisoktól és az idegenektől (magyarok, zsidók), akiket minden baj forrásának gondoltak. Codreanu egy rendőrgyilkosság miatt rövid időre börtönben ült, de szabadulása után, 1927-ben bejelentette a Mihály Arkangyal Légiója szervezet létrehozását. Kezdetben főleg eldugott falvakból toborozta híveit. A szervezet egyenruhás tagjai lekaszálták a határban a gazt, amelyen persze szimbolikusan politikai ellenfeleiket értették. Később populista ígéretei nyomán a városokban is sokan csatlakoztak hozzá. A legtöbb embert az erkölcstelen banki hitelek és a „zsidó nagytőke" megszüntetésének ígéretével tudták meghódítani.
A légió militáns osztagaként 1930-ban megszervezték a Vasgárdát, amely a közrend védelmét tűzte zászlajára. Tagjai zöld uniformist viseltek, amivel a megújulást hirdették. Római üdvözléssel köszöntötték egymást, szimbólumukká a hármaskeresztet választották, amely börtönráccsá állt össze. Parlamentbe való bekerülésük már biztosnak látszott, de egy újabb gyilkossági kísérlet után, amelyet egy liberális újságíró ellen követtek el, a belügyminiszter betiltotta a szervezetet. Codreanunak azonban esze ágában sem volt kikerülni a közéletből, így egy másik néven szervezte újjá a pártját.
2009. 10. 09. (XIII/41)
