hetilap

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) közös szervezésében több mint nyolcvan előadó foglalta össze aktuális kutatásának, illetve szakmai tapasztalatának eredményeit. A konferencia során nemcsak azt igyekeztek megvitatni, miként befolyásolja az elektronikus és az írott média, a szá­mítógépes játékok és a mo­biltelefon-kultúra a gyermekek és fiatalok fejlődését; hanem ezzel összefüggésben szabályozási és etikai kérdések is felmerültek. A legfrissebb felmérések szerint a magyar háztartások 94 százaléka rendelkezik számítógéppel, internetes hozzáférése pedig a családok 80 százalékának van. Az általános és középiskolás diákok ma már átlagosan három órát csüngnek a világhálón. Az internet térnyerése miatt a tévézéssel töltött idő kismértékben csökkent a korábbi évekhez képest, de még így is két és fél órát tesz ki. A szobákba tévécsatornák tömkelege ömlik, a fia­talok majd’ kilencven százaléka több mint tíz csatornát tud otthon nézni, mi több, háromnegyedük saját tévé birtokosa. A kedvenc adók között a kereskedelmi tévék állnak, az élen pedig éppen az a csatorna áll, amely törvénysértő műsor­szol­gál­ta­tás miatt legtöbbször részesült elmarasztalásban. A kiadók és a közoktatás törekvései az olvasás, a sajtófogyasztás megkedveltetésre nehézkesnek mond­hatók, e téren is a szü­lők példamutatása a legeredményesebb. A fiatalokért folytatott médiaversenyben sereghajtók a rádiók.
A szakemberek bőséges adalékkal szolgáltak a jelenleg dívó médiahasz­ná­lati szokásokhoz. A gyerekek ré­szé­ről megnyilvánul a zsarolási képesség, a szülők oldaláról pedig a kom­penzálás. Jellemző, hogy a gyerekeket védő mobilszolgáltatások aktiválása éppen szünet előtt vagy bizonyítványosztáskor történik. A különböző médiaeszközök használata rendre párhuzamosan zajlik (ezt nevezik turbó percepciónak, azaz turbó befogadásnak): a nebuló egyazon időben készíti házi feladatát a számítógépen, zenét tölt le és fel a neten,  figyelemmel követi a tévéképernyőt, miközben SMS-t ír a haveroknak. A fiatalok dúskálnak tehát a médiaeszközökben, mára többet ülnek a különféle kép­ernyők előtt egyedül, mint a szülőkkel, családi körben. Gyakran a család apraja-nagyja pusztán együtt nézi a tévéképernyőt, míg a nethasználatnál már ez a soványka közösségi vonás is eltűnik. Ugyanakkor az internet lépett elő az elsődleges „szük­ség­kielégítő” eszköznek, ha tanulásról, izgalomról, társaságról, mene­kü­lésről, relaxálásról van szó, vagy „csak úgy, megszokásból”. A remény parányi szikrája, hogy ha az életről akar az ifjúság megtudni valamit, akkor a net csak az újságok és a könyvek után következik. A kutatók megállapították azt is, hogy a növekvő médiahasználat közben a realitás és a hitelesség kérdésében a média az évek során rosszabbul teljesít: a szülők hitelességi indexe szinte mindig felülhaladja a médiáét.

Szörny a gépben

Három-négy évesen egy gyerek akár már önállóan bekapcsolja, játszi könnyedséggel megnyitja kedvenc oldalát, a logót, szóképeket felismeri, pedig még nem is tud írni-olvasni. A képernyőn látottak pedig beépülnek a gyerek fantáziavilágába, szerepjátékaiba. A növekvő internethasználattal párhuzamosan az általános iskolások alsóbb évfolyamain a gyerekek fele szerepel valamelyik közösségi oldalon és negyedük chatel, a felsőbb osztályosoknál ez az arány háromnegyed és kétharmad.
Jellemző, hogy míg a szülők több mint fele úgy véli, hogy a gyerekek fe­le­lőtlenül használják az internetet, addig csak tizedük jelenti ki ezt saját gyer­mekéről. A 2003-as Eurobarométer felmérése szerint az európai gyerekek 44 százaléka látogatott pornográf oldalakat véletlenül vagy szándékosan. Közben csak Nagy-Britanniában 1997–2005 között tizenötszörösére nőtt a pedofil tartalmak mennyisége. Az Európai Bizottság adatai szerint Németországban minden ötödik gyerek volt kitéve online zaklatásnak, Nagy-Britanniában a gyerekek harmada, Lengyelországban pedig a fele (!). Ilyen előzmények után több európai szintű program is beindult, hogy a jogellenes, illetve káros médiatartalmak ellen fellépjenek, és biztonságosabb online környezetet teremtsenek. A huszonöt országra kiterjedő ins@fe program az utóbbi célkitűzést igyekszik megvalósítani, az inhope pedig olyan globális hálózat, amely az illegális és káros online tartalmak felderítésén mun­kálkodik magas szintű együtt­működésben többek között az Interpollal is.
Az illegális, azaz jogellenes tartalmak a kötelező uniós előírások szerint büntetőjogi fellépést vonnak maguk után, és el kell őket távolítani, a káros vagy problémás tartalmak mellé a veszélyességet jelző címkéket lehet csatolni. A nehézséget ez utóbbiak jelentik, ugyanis – társadalmi és szakmai konszenzus alapján – EU-tagállamokként változik, mi minősül károsnak, és mi nem, ami megakadályozza az esetleges bűncselekmény felderítéséhez szükséges adatátadást. Az inhope hazai tagszervezete, a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ), a káros tartalmakról is vár bejelentéseket, reményeik szerint a veszély tudatosításával egyetemben az egymásért való felelősség­vállalás gyakorlata is meghonosítható. Ami a gyerekeket veszélyeztető tartalmakat illeti: a gyermekpornó minden országban illegális, Franciaország és Hollandia a „gyerekerotikát” már megengedi, a gyereknudizmus az országok felében megengedett (Magyarországon is), és az extrém felnőtt pornóval kapcsolatban is nagy megoszlást mutat, hogy bűncselekmény-e, vagy sem.
A biztonságos böngészést célzó programok között van már biztató hazai kezdeményezés is, melynek egy­szerűen deklarált célja, hogy ami nem megengedett az interneten kívül, az ne legyen megengedett interneten belül sem. E szűrőprogram segítségével interaktív módon több száz szót (például szex, erőszak, öngyilkosság körébe tartozó fogalmakat) be lehet állítani, hogy az ezeket tartalmazó oldalak ne jelenjenek meg a család gépén; be lehet állítani a chat kontrollálását, egy gombnyomással ellenőrizhető, van-e pornókép a gépen, ha pedig a gyerek képet töltene fel magáról a netre, a program figyelmeztető üzenet formájában értesíti a szülőt, s a feltöltés csak az ő engedélyével történhet meg. A szoftver jelenleg tesztelés alatt áll, távlati céljuk, hogy otthoni használatban ingyenessé tegyék. A kéretlen és káros tartalmaktól azonban nem védenek a szűrőprogramok, ezért hangsúlyozzák a szakemberek az oktatást, szűrőprogramot, tartalomszabályozást és szülői ellenőrzést együttesen.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek