Mindkét versenyt a Színházi Élet című fővárosi lap hirdette meg, a Korzó Szépe címet az olvasók szavazatai alapján ítélték oda, míg a Balaton Tündére címet a Siófokon megrendezett versenyen lehetett elnyerni, ahol a tóparti városok „korzó szépei” versengtek egymással. Simon Böske számára ez még csak a kezdet volt, hiszen 1929 januárjában a Miss Hungária, majd a Miss Európa címet is elnyerte.
Simon Böske 1909-ben keszthelyi zsidó polgárcsaládban látott napvilágot dr. Simon Sándor járási tiszti főorvos lányaként. A Színházi Élet 1928 novemberi száma tette közzé a Miss Magyarország szépségverseny felhívását, melyet a következő év elején kívántak megrendezni. Az újságból kiderül, hogy a párizsi Le Journal című lap bízta meg a Színházi Életet a verseny megrendezésével, s a leendő győztest meghívták a párizsi Európa Szépe versenyre, a jövendő Miss Európát pedig az Amerikában megtartandó Miss Universe versenyre. A Miss Magyarország cím elnyeréséért minden 16. évét betöltött leány fényképeinek beküldésével jelentkezhetett (egy portréval és egy egész alakos fotóval), s a közülük kiválasztottak levélben kaptak meghívást.
Az európai szépségverseny atyja Maurice de Waleffe francia író, a Le Journal című lap főszerkesztője volt, aki a Színházi Élet említett számában a „Miért rendezi a párizsi Le Journal a Miss Európa versenyt?” címmel tette közzé írását. Ebben védelmébe vette az Európában csak néhány évre visszatekintő versenyt, s visszautasította a kritikusok vádjait, akik a rossz erkölcs térnyerését látták benne. A szerző a női szépség megbecsülésére hívta fel a figyelmet, s így érvelt: „Vajon arra való-e az a drága, törékeny és sajnos rövid ideig tartó művészi alkotás, amit a szép nő jelképez, hogy elhervadjon az árnyékban? Az emberek gratulálnak az archeológusnak, ha sikerül neki egy tökéletes antik márványt vagy bronzot kiásni. Én az élő szépséget ásom ki, és hízelgek magamnak azzal, hogy olyan Vénuszokat fedeztem fel, akik azóta szépségük fényét ráragyogtatták az egész világra.”
Az első Miss Magyarország szépségversenyt 1929. január 6-án (vasárnap) rendezték Budapesten, a Színházi Élet című lap Erzsébet körúti szerkesztőségében. A nagyszámú érdeklődő miatt rendőrök biztosították a körút forgalmának zavartalanságát. A neves írókból és művészekből álló zsűri elnöke Maurice de Waleffe volt, a házigazda szerepét pedig Incze Sándor, a Színházi Élet főszerkesztője töltötte be. A zsűriben egy női döntnök is helyet foglalt Márkus Emília színművész személyében. A zsűrinek kétszáztizennyolc lány közül kellett a legszebbet kiválasztania, ezért két fordulóban előbb harmincöt főre, majd négyre szűkítették le a versenyzők körét.
A győztes címet végül a száztizenhatos sorszámot viselő, a 20. évében járó keszthelyi Simon Böske nyerte el, akit a Himnusz hangjai mellett díszítettek fel a nemzeti színű, Miss Hungária feliratú szalaggal. Az eseményt Márai Sándor író némi humorral és iróniával így kommentálta a Színházi Élet hasábjain: „Egy keszthelyi orvos lányát, Simon Böskét megválasztották Miss Hungáriának. Hogy ő a legszebb magyar lány… Gratulálok kisasszony. Mielőtt útra megy (Párizsba), engedjen meg egypár szót, szegény kicsikém. Maga nem is tudja, a Maga kedves és legszebbnek deklarált fejében, hogy mire angazsálta magát. Már szépnek lenni is egészen bonyolult valami. Mit gondol, a legszebbnek? Már egyetlen egy embernek tetszeni is hallatlanul veszedelmes és bonyolult valami. (Hát még) Egy zsűrinek, a világ zsűrijének, mit gondol?”
Az újabb – immár Magyarország presztízsét növelő – győzelemről, a Miss Európa cím elnyeréséről a Keszthelyi Hírek február 10-ei száma tájékoztatta az olvasót. Simon Böskét tizenhat nemzet képviselői közül választották Európa szépévé, amely az újság szerint nemcsak egyéni győzelmet jelentett, hanem „diadala a magyarságnak is, s az Európa szépségkirálynője büszke címmel feldíszített keszthelyi lány dicsőségéből fény sugárzik szülővárosára is”.
A keszthelyi lap március 10-ei számában Egy érem két oldala címmel jelent meg írás (egy párizsi riport alapján), amely az események árnyoldalára is rámutatott. A külső máz, a csillogás, a hírnév és a fogadások mögött az ideiglenesen kölcsönadott ruhák, ékszerek, autók üres reklámfogásai rejtőztek, s a szépség elismerését számos esetben az üzleti haszonszerzés motiválta. Az érem másik oldalát viszont a győzelem presztízsértéke jelentette, hiszen a háborúban legyőzött Magyarország honleányát fogadta a francia köztársasági elnök, a monacói fejedelem, számos diplomata, valamint befolyásos híresség. A magyar lány rendkívüli szépsége az egész világ figyelmét ráirányította a megcsonkított Magyarországra. Simon Böske helyesen tette, hogy elment Párizsba, mivel barátokat szerzett a magyar nemzetnek, s ezzel a hazát szolgálta. „A hazáért ugyanis mindenkinek dolgoznia kell úgy, ahogy tud. A munkások milliói a karjukkal, a katonák milliói az életükkel, Miss Hungária (és Miss Európa) pedig a szépségével” – summázta a helyi lap.
A Színházi Élet tudósítói derűlátóbban értékelték Simon Böske helyzetét, s inkább az élet napos oldaláról, a Miss Európa előtt megnyíló lehetőségekről számoltak be. Simon Böske kirándulást tett a francia tengerparton, európai és amerikai filmajánlatot kapott, egy francia selyemgyár mintát kívánt róla elnevezni. Az újságíró szerint azonban az sem lehetetlen, hogy mindent maga mögött hagyva visszaszalad Keszthelyre, ahhoz az egyemeletes kis házhoz, ahonnan elindult.
Simon Böske az utóbbi lehetőséget választotta, nem kelt át az óceánon, nem indult a Miss Universe címért, s a várakozás ellenére nem lett belőle amerikai színésznő vagy más világhíresség. A sok hercehurcát vélhetően megunva visszavonult a rivaldafénytől, majd hamarosan férjhez ment Brammer Pál budapesti textil- nagykereskedő és posztógyároshoz. A frigy nem bizonyult tartósnak, a válást követően Jób Dánielhez, a Vígszínház művészeti igazgatójához ment nőül. Második férjével szerencsésen túlélték a holokausztot, s a rákoskeresztúri izraelita temetőben nyugszanak.
Simon Böske bátyja, Simon Imre szintén említést érdemel. A keszthelyi fiatalember Németországban végezte el a Műegyetemet, ahol a háztartási gépek technológiáját tanulmányozta. 1932-ben hazatérve Budapesten folytatta munkáját. Nevéhez fűződik számos kávéfőzőgép-típus feltalálása és szabadalmaztatása (Atomic, Bambi, Electro Piccolo, Minipress stb.), melyek külföldön is keresettek voltak.
(A szerző történész)
2009. 12. 18. (XIII/51)
