A módosítás ellenzői leginkább a nemi identitások összemosását és a homoszexualitás népszerűsítését látják az inkriminált mondatban. Támogatói viszont a nemi szerepekkel kapcsolatos tradicionális szemléletmóddal kívánnak leszámolni, mondván: a nők és férfiak közti egyenlőtlenség egyik legfőbb fokmérője a családi munkamegosztás hiánya, a dolgozó nők otthoni leterheltsége. Szerintük a „családfenntartó apa és a családellátó anya” merev elkülönítése olyan sztereotípia, amin sürgősen, már óvodáskortól változtatni kell, elsősorban úgy, hogy a kisfiúkat jobban be kell vonni az eddig lányosnak tartott foglalkozásokba. Kívánatos lenne ugyanis, hogy az apák is kivegyék a részüket a gyermekgondozásból és a háztartási munkákból, különösen egy olyan korban, amikor a családok két fizetésből is alig tudnak megélni. Más szempontból ugyan, de ezt támasztja alá az SE Magatartástudományi Intézetének több egészségkutatása is, melyek szerint azoknak a férfiaknak, akik kisgyermekeiket gondozzák, minden egyéb kockázattal együtt is 4-szeres esélyük van arra, hogy megélik a 69. életévüket, mint akik ezt nem teszik. Kimutatták azt is, hogy az átlagosnál sokkal jobb egészségi állapotnak örvendenek azok a férfiak, akiknek jó kapcsolatuk van a gyermekeikkel.
Támadás a család ellen?
Egy névtelenséget kérő óvodai szaktanácsadó szerint, aki részt vett a rendeletet megelőző szakmai vitában is, ez a módosítás azt tükrözi, hogy az unióban általános elvárás lett az esélyegyenlőségi elv univerzális módon való érvényesítése.
Az esélyegyenlőségi törekvéseknek pedig szerves része a nemi sztereotípiák, azaz a tradicionális társadalmi nemi szerepek elavultságának sulykolása. Ő személy szerint nem ért vele egyet, és nem hiszi, hogy 3–6 éves korban a tradicionális nemi szerepek lebontására lenne szükség, sőt épp ellenkezőleg: az óvoda a különböző társadalmi szerepek, így a nemi szerepek elsajátításának fontos terepe, egy olyan korban különösen, amikor egyre több az egyszülős család, és a gyerekek szinte nem látnak férfimintákat maguk körül. Az óvodáskor eleve a szereptanulás időszaka, a mesevilág és az egész kulturális környezet is a hagyományos mintákat erősíti.
„Az más kérdés, hogy a tradicionális szereposztáson kívül azt is érdemes a gyerekeknek megtanulniuk, hogy a családon belüli munkamegosztás, így a hagyományosan női feladatnak számító gyermekgondozási és háztartási munkák elvégzése egyik félnek sem lealacsonyító feladat. Mellesleg az ország 4600 óvodájának egyikében sincsenek elkülönítve a fiús és a lányos játékok vagy foglalkozások, tehát azt, hogy melyik gyermek milyen tevékenységet, szerepet próbál ki, eddig sem korlátozták sehol” – mondja a szaktanácsadó, hozzátéve: a magyar óvodapedagógia világszínvonalúnak számít, ezt több OECD-vizsgálat is alátámasztja.
Halász Zsuzsanna, a KDNP szóvivője azt kifogásolja, hogy nem világos a törvényalkotó szándéka. Amennyiben a biológiai nemhez köthető társadalmi szerepek lebontása a cél, azaz a hagyományos apa- és anyaszerep összemosása, akkor ez a család intézménye elleni súlyos támadást jelenti szerinte. Halász úgy véli, hogy a gyermekek számára a hagyományos társadalmi nemi szerepek ma egyre elérhetetlenebbek, emiatt a fiatal generációk egyre tudatlanabbul vágnak bele a családalapításba, a házasságkötések és a szülések száma drasztikusan csökken, a válások aránya nő, ilyen körülmények között éppenséggel a tradicionális szerepek megerősítése lenne a cél, nem pedig a lebontása. A nemek közti emancipáció a magyar társadalomban is erősödik ugyan, de kívülről, jogalkotói módszerekkel semmiképp sem lehet siettetni, sőt, inkább az ellenkezőjét lehet így elérni. Nem véletlen, hogy a szocializmus sem tudta a nőkkel a férfiszerepeket elfogadtatni, ezért továbbra is a családokra kellene bízni, hogy milyen értékrend szerint akarják az életüket leélni – hangsúlyozza a szóvivő.
2010. 03. 12. (XIV/10)
