Sármellék és Zalavár két kis festői település, Keszthelytől alig pár percre. Lakóik száma nem haladja meg a 4 ezer főt, önkormányzataik, mint általában minden kistérségi önkormányzat, finanszírozási problémákkal küszködtek a rendszerváltás után. Kevés munkalehetőség és halódó turizmus jellemezte a térséget – egészen 1991-ig, amikor is a Magyar Államkincstár pályázatot írt ki a Zalavár mellett található volt szovjet repülőtér felújítására, valamint a polgári repülésre való alkalmassá tételére.
A Kincstári Vagyoni Szervezet (KVSZ) döntésének hátterében a térség turisztikai fellendítése állt, az ingatlan azonban borzalmas állapotban volt. A kivonuló orosz katonák nem sok mindent hagytak hátra a falakon és a betonon kívül, a reptér környéke pedig erősen elszennyeződött a vadászgépek tankolására használt kerozintól, mely gyakran a földbe került.
A tendert a Mikromatika Befektetésszervező Kft. nyerte meg a KVSZ azon ígéretével, hogy fél éven belül tenderkiírás lesz a repülőtér tulajdonjogának megszerzésére. 1991 júliusára elkészültek a felújítások, s a repülőtér immár nemzetközi polgári repülőtérként kezdte meg működését. A repülőtér üzemeltetését 1992-ben a Balaton Airport Kft. vette át, s mivel a KVSZ által többször ígért tenderkiírás elmaradt, 1995 márciusában a repülőteret üzemképes állapotban visszaadta a kincstárnak. A KVSZ ígérete ellenére az átadás-átvételkor nem írta alá a beruházások összegszerűségét tartalmazó megállapodást, ezért a Balaton Airport Kft. 1996 januárjában bírósági eljárást kezdeményezett befektetett tőkéjének megtérítéséért, melyet 2009. október 30-án jogerősen megnyert. Az összeg a kamatokkal együtt 210 millió forintra rúg.
Az eltűnt idő nyomában
A pereskedést az nyújtotta ilyen hosszúra, hogy időközben megváltoztak a tulajdoni jogviszonyok. A Mikromatika követelését átadta a gyakorlatilag jogutódnak tekinthető Balaton Airport Kft.-nek, míg az 1069/2002 (V. 15.) kormányhatározat értelmében a térségi önkormányzatok lettek a reptér tulajdonosai ingyenesen, a peres követelések átvállalása mellett. Az önkormányzatok és velük együtt az ÁPV Rt. megtámadták a Balaton Airport követelését, de végül a bíróság a követelést jogosnak ítélte.
A tizennégy évig elhúzódó pereskedés alatt a Balaton Airport Kft. több kísérletet is tett a kérdés peren kívüli rendezésére, többek között a Mikromatika segítségével egy 5 millió eurós brit vásárlót is talált a reptérre 2009-ben, aki a vételáron felül a peres követelést is rendezte volna az önkormányzatok helyett, de az önkormányzatok különösebb indoklás nélkül elutasították az ajánlatot. Mindeközben az önkormányzatok 2004 októberében bérbe adták a repteret az ír érdekeltségű Cape Clear Aviation Kft.-nek (CCA), mely felszámolásáig, 2009-ig üzemeltette azt. A bírósági döntés jogerőre emelkedésével a Balaton Airport Kft. benyújtotta a számlát az önkormányzatoknak, de azok négy hónapja egy forintot sem fizettek. De miért nem?
Az aranytojást tojó tyúk
2010. 03. 12. (XIV/10)
