A választási kampányban szinte elsikkadt a hír, hogy az új főbíró olyan, a magyar bírók teljesítményét értékelő rendszer bevezetését szorgalmazza kísérleti jelleggel, melyhez hasonló még nem sok helyen működik Európában. „Nagyon fontos lenne, hogy létezzen egy, a bírák működéséről valós képet adó értékelési szisztéma, amely azonban nem vesz el túl sok időt a bíráktól” – nyilatkozta Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
A téma szakértői szerint két alapvető probléma nyomasztja már nagyon régóta az igazságszolgáltatást. Az egyik a hatékonyság kérdése, miszerint mennyire működik hatékonyan az a csaknem háromezer bíró, aki a rendszerben dolgozik, továbbá hogyan lehetne mérni a különbséget a tevékenységükben; másfelől pedig alkalmasságuk reális felmérése merül fel komoly problémaként a tisztségek betöltése kapcsán.
Fleck Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, akinek kutatási területe többek között a bírósági rendszer ezen kérdéseihez kötődik, alapvetően fontos előrelépésnek tartja a teljesítményt értékelő kísérleti rendszer
bevezetését. Ez ugyanis egy olyan kiindulópont szerinte, amire sok egyéb változás épülhet. Így a mérés alapján jogszerűen és pontosan lehetne nyilatkozni a bírák alkalmasságáról, szabályozni lehetne az előmenetelt, számonkérhető lenne az elvégzett munka, és a parlament is átlátná, hogy milyen hatékonysággal működik a harmadik hatalmi ág, ami a költségvetési döntések alapját jelenthetné. A teljesítménymérés Fleck szerint ugyanakkor csak a fentiekkel együttesen, egy nagyobb átalakítás részeként érhetne el komolyabb sikert.
A kezdeményezésnek természetesen megvolt a maga előélete. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) évekkel ezelőtt döntött egy bizottság létrehozásáról, amely a változásokat volt hivatott kidolgozni. Ezt Fazekas Sándor, a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöke vezette. Mivel azonban az egész rendszer ellenérdekelt volt abban, hogy a teljesítmény ténylegesen mérhető legyen, rengeteg kudarc kísérte a munkáját. Az érintett szereplőknek kényelmesebb volt egy olyan látens helyzet fenntartása, amelyben azon alapult a források elosztása, hogy kinek milyen pozíciói vannak a bírák kvázi felügyeleti szervében, az OIT-ban.
Egy másik korábbi kezdeményezés egy konkrét vizsgálat volt, amit az OIT maga folytatott le. Azt a célt szolgálta, hogy eldöntsék: a fővárosi bíróságok leterheltsége azért nagyobb-e, mert nagyobb számban fordulnak elő bonyolultabb ügyek, vagy sem. A vizsgálat, bár azzal az eredménnyel zárult, hogy nem igazolható a felvetés, sikeresnek mondható mégis abból a szempontból, hogy áttört az az egészen addig erősen ható princípium, miszerint a bírói munka olyan sokféle és bonyolult, hogy ezért nem is mérhető.
A mostani kezdeményezés szintén jó úton halad, két ponton azonban még próbákat kell kiállnia. Akadályt jelent egyrészt a belső ellenállás, mivel a bíróságok szervezetéről szóló törvény szerint a hatáskörök egy részét az OIT, másik részét viszont az – ellenérdekelt – megyei elnökök gyakorolják. Utóbbiak pedig maximálisan ki is használják pozícióikat érdekérvényesítés céljából, még akkor is, ha a tavalyi változások nyomán sokan kiszorultak, illetve reformpárti elnökök kerültek a helyükre. A változások másik nagy akadálya a jogalkotó lehet – melynek szándékairól egyelőre semmit sem tudunk–, mivel a Fidesz többségű parlamentnek számos lépéshez jogi hátteret kellene teremteni, így például a komolyabb szervezeti átalakításokhoz is. Előremutató azonban, hogy éppen most készültek el az OIT megbízására – bíró tagokkal rendelkező – munkacsoportok által összeállított anyagok, melyek javaslatokat fogalmaznak meg a hatályban lévő, az igazságszolgáltatást szabályozó kétharmados törvények megváltoztatására.
Az említett munkacsoportok által elkészített jelentések Fleck szerint komoly szakmai anyagnak minősülnek, hiszen nemcsak a bírák teljesítményeinek méréséről értekeznek, hanem komplex módon gondolkodnak a sokrétű változásokban. Egyébként ez az irányvonal megegyezik az új főbíró megválasztása előtt önmaga működésével kapcsolatosan tett ígéreteivel. Dr. Szűcs Péter, az OIT sajtóosztályának vezetője úgy tudja, hogy a bizottságoknak teljesen „szabad gondolkodást” engedélyeztek abból a célból, hogy a rendszer problémáit a lehető legszakszerűbb módon orvosolják, részleteket azonban még nem kívánt közölni, mivel a bizottságok által kidolgozott anyagok jelenleg belső munkaanyagnak minősülnek, és csak május vége felé lesznek olyan állapotban, hogy minden részében nyilvánosságra kerülhetnek.
Fleck szerint a bírák egy része biztosan nem fogja szeretni, hogy mérik a teljesítményét, azonban ennél sokkal kényelmetlenebb és egyúttal igazságtalan is, hogy egyes bírák leterheltsége aránytalan. Az ország különböző pontjain ugyanis nagyon különböző munkát végeznek a bírók ugyanazért a fizetésért. A jelenlegi állapotokat érzékelteti, hogy egyes bíráknak harminc, másoknak kétszázharminc folyamatban lévő ügye van. Ez az a pont a jogász szerint, ahol a bírákat érdekeltté lehetne tenni és elfogadtatni velük azt, hogy a munkájuk mérhető. Azon túl pedig, hogy igazságos leterheltséget lehetne biztosítani, az előmeneteli rendszertől az alkalmasságig bezárólag sok mindent köthetnének a teljesítményhez. Fleck szerint a jelenlegi irány megtartása révén igazságosabb rendszer jöhet létre, de ennél sokkal fontosabb, hogy nagyságrendekkel javulhat az igazságszolgáltatás hatékonysága.
2010. 04. 30. (XIV/17)
