Mint földrajztudós, Teleki Pál kétségkívül számos tudományos munkával ajándékozta meg az utókort, politikai pályája azonban jóval több ellentmondást szült. Igaz ugyan, hogy szembefordult a Német Birodalomhoz közeledő Imrédy kormánnyal, és az angol és francia diplomáciai előrelépéseket szorgalmazta, ugyanakkor az is tény, hogy az ő első miniszterelnöksége alatt született a zsidók egyetemi felvételét szűkítő numerus clausus, amely nem csak hazánkban, de Európában is páratlan diszkriminációnak számított (1920). Mindamellett, hogy meggyőződéses antiszemita volt, életének utolsó éveiben próbálta megakadályozni, hogy Magyarország a náci Németország oldalára álljon.
Teleki Pál 1879 novemberében született, apja gróf Teleki Géza író és politikus, a Tisza-kormány belügyminisztere volt. A fővárosi Piarista Gimnáziumban érettségizik, majd jogi, államtudományi és földrajzi tanulmányokat folytat. 1904-ben szolgabírói állást kap Szatmárban, később országgyűlési képviselő, politikai pályáját azonban ideiglenesen megszakítja, és külföldi utazásokon vesz részt. 1909 és 1913 között a Földrajzi Intézet igazgatója. Az első világháborúban az olasz és a szerb fronton is harcol. 1917-től a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság elnöke. A háború után részt vesz a Tanácsköztársaság megbuktatásában, majd külügyminiszterként tevékenykedik. A trianoni szerződés aláírásakor a magyar békedelegáció egyik tagja volt, ő készítette el a Kárpát-medence etnikai viszonyait községenként ábrázoló híres „vörös térképet" (carte rouge). Horthy Miklós kormányzó ebben az évben nevezte ki miniszterelnökké, ám nem sokáig töltötte be tisztségét, mivel nem zárkózott el a korábbi király, IV. Károly hatalomátvételétől.
1922-ben Teleki Pált országos főcserkésznek nevezik ki. Néhány évvel később a frankhamisítási botrány egyik résztvevője, az ügy szálait azonban sikerül elvarrni, Teleki pedig nem sokkal ezután a két világháború közti Magyarország szellemi életének egyik meghatározó alakjává válik. Az MTA tagja, az Eötvös Kollégium kurátora, dékán, majd rektor több különböző egyetemen. 1938 májusában kultuszminiszterré avanzsált, majd ismét miniszterelnök, újabb kormányfői tisztségét 1939 februárjától egészen tragikus haláláig (1941. április) töltötte be.
2010. 04. 09. (XIV/14)
