A neves szakemberekből és politikusokból álló Népesedési Kerek-asztal tavaly jött létre azzal a céllal, hogy sokoldalú stratégiát dolgozzon ki a hazai születésszám növelésére.
A kerekasztal résztvevői ezúttal azt is megerősítették, hogy az új kormányzat minden jel szerint prioritásnak tekinti a születésösztönző politikát, a demográfiai problémák kezelését, s figyelembe fogja venni a grémium javaslatait is.
Bár a magyar társadalom elviekben mindmáig erősen házasság- és gyermekpárti, friss felmérések szerint az OECD 31 tagországának rangsorában az utolsók között állunk a házasságkötések arányát tekintve, amely egyébként mindenhol csökkenő tendenciát mutat. Ráadásul a magyarok a gyermekvállalást még mindig erősen a házassághoz kötik, még akkor is, ha a babák több mint egyharmada házasságon kívül születik. „Ez egy rendkívül paradox jelenség – mutat rá Kopp Mária (képünkön), a SE Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a Népesedési Kerekasztal és a „Három királyfi, három királylány” mozgalom elindítója. – Egész Európában nálunk mondják a legtöbben, a fiatalok több mint 70 százaléka, hogy nem lehet boldog, akinek nincsen gyermeke, s ehhez képest, mondhatni, nálunk születik a legkevesebb baba. 80 százaléknál többen mondják azt, hogy a legjobb életforma a házasság, mégis egyre kevesebben szánják rá magukat.” Demográfusok figyelmeztetnek: ha a valóságos és a vágyott helyzet között tartós szakadék van, akkor a gyermektelenség, a szingliség társadalmi elfogadottsága megnő. Ez nagyon veszélyes, mert ha kivész a társadalomból a családbarát szemlélet, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válik a gyerekvállalás ösztönzése.
„A médiának óriási szerepe van a társadalom értékrendjének megőrzésében, de a lerombolásában is – mondja Kopp Mária. – Úgy gondolom, hogy ameddig ezek az értékek élnek a társadalomban, addig kell sürgősen családbarát intézkedéseket bevezetni, hogy a tervezett gyermekek megszülessenek. Ma egy szülőképes korú nőre átlagosan 1,3 gyermek jut, a tervezett 2,1 helyett. Az ország szempontjából is létkérdés, hogy a fiatalok merjenek gyerekeket vállalni, de az tarthatatlan állapot, hogy a gyerekvállalás ma egyben a szegénység, a versenyhátrány vállalását is jelenti számukra. Franciaországban vagy az Egyesült Államokban a gyermekeseknek anyagilag is jobb a helyzete, mint a gyerekteleneké, tehát ott, ha úgy tetszik, megéri gyereket vállalni.”
Kopp Mária tapasztalatai szerint egészen az utóbbi időkig politikailag inkorrektnek számított a nyugati világban a család és a házasság védelmének fontosságáról beszélni, de egy ideje megváltozott a légkör, mivel mindenhol felismerik, hogy a család védelme közös érdek. Demográfiai tél címmel most jelent meg egy figyelemfelkeltő DVD külföldön, melyben Nobel-díjas tudósok sora hívja fel a figyelmet arra, hogy ha ez így megy tovább, a fehér ember kipusztítja önmagát. A fejlett országokban a születésszám a felére esett vissza az utóbbi 50 évben, miközben a várható élettartam nő. Ebben az egészségipar fejlődése mellett az is közrejátszik, hogy a magas életkor olyan korosztályokat érint, akiknek még voltak családalapítási terveik, és nagyrészt meg is valósították azokat. Európa ma öregszik és fogy, ami az egészség- és a nyugdíjbiztosítás összeomlásával fenyeget, ezért sok helyen komoly társadalmi összefogás bontakozik ki a népesedési katasztrófa elkerülésére.
Egyes szociológusok szerint viszont általános trendről van szó, aminek a visszafordításán nem érdemes erőlködni, mivel az egész fejlett világra jellemző, szerves folyamat a gyermekvállalási szokások és a hagyományos családformák mélyreható átalakulása. Kopp szerint azonban ez az álláspont épp a fogyasztói szemlélet sikeres térnyerését tükrözi, hiszen a magányos, céltalan életet élő személyek a legmanipulálhatóbb fogyasztók is egyben. Kimutatható, hogy az emberek attól boldogabbak, attól élnek tovább, ha vannak jó kapcsolataik, házasságban élnek, gyermekeket vállalnak.
Veszélyes egyedüllét
A szakemberek hangsúlyozzák: a születésszám növekedése alapvető nemzetgazdasági és népegészségügyi érdek. Az International Journal of Epidemiology jelentette meg a teljes finn népesség körében 1996 és 2000 között végzett vizsgálat eredményét, miszerint az élettársi kapcsolatban élő férfiak 50 százalékkal, az egyedül élők 167 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg 30 és 64 éves koruk között, mint házas társaik. A nők esetében az együtt élők 53 százalékkal, az egyedül élők 75 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg idő előtt, mint a házasok. Tehát tudományosan megalapozott állítás, hogy a szingliség súlyosan káros az egészségre – olvasható a Népesedési Kerekasztal munkaanyagában. A finn vizsgálat kimutatta azt is, hogy a gyermektelenség is súlyos egészségkárosító tényező: a két vagy többgyermekes férfiak 30 százalékkal, a nők 50 százalékkal kisebb valószínűséggel halnak meg 30 és 64 éves koruk között, mint a gyermektelenek. Úgy tűnik, hogy a gyerekszám növekedésével javulnak az életkilátások: az egygyermekesek halálozási aránya a gyermektelenek és a két- vagy többgyermekesek közötti értéket mutat. Érdekességképp: a magyar családok egyharmada gyerektelen, egyharmadában csak egy, egynegyedében kettő kiskorú él, a legkevesebben a sokgyerekesek vannak.
Ugyancsak a nemzetközi szaksajtó számolt be arról az USA-ban elvégzett, hosszú távú követéses vizsgálatról, amely megállapította, hogy az elvált férfiak 2,37-szor, az elvált nők pedig kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg 1941 és 2006 között, mint a házasságban élő hasonló korúak. Ebben az is közrejátszik, hogy a házasok között a különböző önkárosító magatartási formák (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás) is sokkal ritkábbak. Számos további nemzetközi vizsgálat is kimutatta, hogy a válás súlyosan káros az egészségre, az életkilátások tekintetében. A válás nagyobb valószínűséggel következik be azok között, akik a házasságkötés előtt már együtt éltek, akiknek nincs gyermekük, és akik nem vallásosak.
A SE MTI hazai követéses vizsgálati eredményei szerint a házastárssal való jó kapcsolat a férfiak esetében ötszörösére emelte a 69. év túlélésének valószínűségét, és a gyermekkel való jó kapcsolat is négyszeres túlélési valószínűséggel járt együtt a férfiak esetében. A magányt a középkorú férfiak viselik a legnehezebben, amiben egyes magyarázatok szerint az is közrejátszhat, hogy míg a nőknek lelki támaszt nyújtanak a barátnők, addig a férfiaknak többnyire a feleség jelenti az egyedüli lelki társat. Ennek ellenére a nősülési kedv még az ortodox vallási irányzatokon belül is csökken.
Közvélemény-formálás
2010. 05. 14. (XIV/19)
