Az első világháború előtt a Kelet-Közép-Európával foglalkozó francia szakértők meghatározó csoportjai és a külügyi vezetés egyetértettek abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának továbbra is fenn kell maradnia, noha időszerűnek látták korszerűsítését, föderalizálását. Az 1891-93-ban a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia ellen kialakított orosz stratégiai szövetség miatt 1914 előtt a Quai d'Orsay-n (a külügyminisztériumban) nem gondoltak a cári birodalom területén élő népek nemzetállami fejlődésének támogatására sem. A „Nagy Háború" évei azonban alapvető változásokat hoztak a francia egyetemi és kormányzati körök térségünkkel kapcsolatos szemléletében.
„A Habsburgoknak el kell tűnniük"
A Közép- és Kelet-Európa szláv népeivel foglalkozó legjelentősebb 19. századi francia kutatók, Louis Léger és Ernest Denis - akik a szlávokban addig is a németekkel szembeni támaszt látták - az elhúzódó háború borzalmainak hatására a tudományos tárgyilagosság helyett egyre inkább a politikai propaganda hangján szólaltak meg. Felülvizsgálták a Monarchia továbbélését támogató korábbi nézeteiket is. Léger már 1914 végén, 1915 elején azt írta: „Ausztria elmulasztotta betölteni történelmi hivatását"; „Ausztria Németország előőrsévé vált", „Ausztriának tehát el kell tűnnie". Denis hasonló gondolatokat fejtegetett: „A Habsburgok betölthették volna Németország felügyelőjének szerepkörét, ám ők ezt visszautasították, és most már túl késő ehhez visszatérni. A Habsburgoknak el kell tűnniük. Az új Európa stabilitásának legelső feltétele Ausztria megszűnése."
2010. 05. 28. (XIV/21)
