Az Erzsébet téren pelyhes állú fiatalok tesztelik a nemrégiben átadott gördeszkapályát. Teszik mindezt hétfő délelőtt. Márk jövőre érettségizik, de ez cseppet sem zavarja. „Tanulni lehet otthon is – mondja. – Általában itt lent szoktunk csillezni (kikapcsol, relaxál), de persze azért suliba is járunk. Most még úgyis csak az eleje van, nem kell túllihegni a dolgot, csak az előadások mennek.” Szűkebb kör alakul körülöttünk, elkezdődik a sztorizgatás. Úgy tűnik, egyfajta extrém sporttá vált a lógás, mindenki igyekszik nagyobb számokat mondani a másiknál – már ami az igazolatlan órák számát illeti. Amikor a többiek kicsit eltávolodnak, Márk folytatja: „Én inkább csak a zúzdább heteken szoktam nem bejárni, ilyenkor felhívjuk egymást, aztán küldünk egy görbe hetet. Inkább otthon megtanulom, a suliban úgyse tudok figyelni.” Nem probléma, ha esik az eső – akkor ott vannak az aluljárókban, fedett parkokban.
Feri idén tölti be a tizennyolcat, jelenleg egyetlen tanintézetnek sem tagja. Két éve két tárgyból bukott, a pótvizsgánál is rezgett a léc, de sikerült neki. Tavaly egy félév alatt több mint 250 igazolt hiányzást sikerült összegyűjtenie, osztályozó vizsga helyett inkább otthagyta a sulit. Oktatási szinten űzte az iskolakerülést. Mindent bevetett annak érdekében, hogy otthon maradjon. Ha nem jött be a lázas, hasmenéses trükk, akkor irány valamelyik pláza. ,,Általában azért nem mentem be, mert előző nap buliztam, és ha fel is keltem reggel 6-kor, mérlegeltem a helyzetet, és rájöttem, hogy semmi erőm nem lesz ezt a napot végigcsinálni, és visszaaludtam.” Feri már több mint öt éve él kettesben az anyjával, jelenleg éppen munkát keres. Bevallása szerint sohasem volt gondja az igazolásszerzéssel. „Általában csütörtökön mentem az orvoshoz – aki már elég jól ismert –, és elpanaszoltam neki, hogy már hétfő óta rosszul vagyok, de mára enyhült a helyzet, de azért még a hétvégét várjuk meg, hogy mi lesz. Ezután már a kezemben is volt a heti igazolás.”
Idén szeptember 1-jétől lépett életbe az a törvény, melynek értelmében az iskolaköteles korú gyermekek esetében a családi pótlék iskoláztatási támogatásnak minősül, azaz feltétele a gyerek iskolába járatása. Az iskolai hiányzás 50 igazolatlan órán túlmenően szabálysértésnek minősül, ami az illetékes jegyző, illetve gyámhatóság hatáskörébe tartozik, akik felé az iskolának már 10 igazolatlan óra esetén is jelentési kötelezettsége van. Ekkor figyelmeztetik a családot. 50 mulasztott óra esetén a jegyző szabálysértési eljárás keretében köteles elrendelni a gyermek védelembe vételét – azaz a család gondozását, gondnoki felügyeletét –, valamint legalább 3 hónapra a családi pótlék felfüggesztését, természetbeni juttatássá alakítását. A NEFMI tájékoztatója alapján az intézkedés legfőbb célja a gyermek és a család hatékonyabb segítése a tankötelezettség teljesítésében.
Monostoriné Vass Anikó rendőr őrnagy (ORFK) elmondása szerint a különböző szervek együttműködnek a bűnmegelőzés céljából. A legkönnyebben az iskolakerülő fiatalok válnak bűncselekmények elkövetőivé vagy áldozataivá, szerfüggőkké, ezért rájuk fokozottan kell figyelni. A veszély főként a nagyobb városokban jellemző, ezért ott, ahol az átlagosnál gyakoribb a csavargás, a szökés, a rendőrség már évek óta járőröztet, plázakommandókat szervez, s igazoltatáskor, ha kell, felveszi a kapcsolatot a gyerek iskolájával, a szülőkkel, a gyámhivatallal. A kapitányságok augusztusban feltérképezték a legfőbb csoportképző helyeket – plázák, szórakozóhelyek, parkok –, és rendszeresen ellenőrzik ezeket különféle napszakokban. A fokozottabb razziázás miatt több eset kerül most napvilágra. A notórius iskolakerülés tekintetében a leginkább veszélyeztetettek a munkanélküli szülők gyerekei, akik otthon nem látnak mintát a rendezett életvitelre.
„A rendszerváltás óta már a második generáció nő fel úgy, hogy nem látja a felnőtteket munkába járni, nálunk nemzetközi viszonylatban is igen magas a munkanélküli szülők aránya” – erősíti meg Jakodáné Jendrek Zsuzsanna közoktatási szakértő is, hozzátéve: a családok segítése kulcskérdés, ám a családi pótlék felfüggesztése kevésbé hatékony eszköz. Hiszen ha a szülő el is kíséri a gyereket az iskolába, az sokszor akkor sem jelenik meg az órákon.
„A jogszabályra szükség volt, de önmagában nem oldja meg a problémát, az önkormányzatoknak nincs meg az ehhez szükséges kapacitásuk” – állítja Bálintné Rehova Márta, a kaposvári Széchenyi István Szakképző Iskola általános igazgatóhelyettese. Bálintné szerint a 18 éves korig tartó tankötelezettség bevezetésével ugrott meg a hiányzók száma. Míg évekkel ezelőtt alig volt hiányzások miatt osztályozhatatlan tanulójuk, addig tavaly 30 ilyen diákjuk is volt. A legveszélyeztetettebbek a szakiskolások, sok közöttük a kimaradó, a bukott, a túlkoros.
A hiányzások száma évről évre egyértelműen növekvő tendenciát mutat Kircz Ágnes pedagógus, családgondozó elmondása szerint. Úgy véli, a probléma csak részben romakérdés. Mióta a tankötelesség kitolódott, nem ritka, hogy 6.-7. évfolyamon 15-16 éves, fél-analfabéta fiatalok lehetetlenítik el a tanítást, vagy unaloműzőnek választják a lógást. A felzárkóztatásukat sokkal korábban kellene kezdeni. Az iskolakerülők másik bázisát az egyszülős gyerekek képezik, akiknél az édesanya feladta a lázadó kamasszal folytatott küzdelmet, és tehetetlenné vált. Az utóbbi három évben drámai mértékű romlás mutatkozott e téren.
A szakember szerint a családsegítés csak tüneti kezelést ad, a gyermek védelembe vétele és a család együttműködésre kötelezése a legritkább esetben váltja be a hozzá fűzött reményeket. A statisztika azt mutatja, hogy elenyésző az a gyermeklétszám, amely így megmenthető. A notórius hiányzás legfőbb okát a növekvő munkanélküliségből és elszegényedésből fakadó kilátástalanságban látja. A tudás mint érték, teljesen relatívvá vált, hiszen egyetlen képzettség sem garantál elhelyezkedést. Így sokaknak nem marad más, csak a kívülről és felülről jövő törvényesített elvárás: tanulj, mert tanköteles korú vagy.
2010. 10. 01. (XIV/39)
