„A beérkező panaszok növekedéséből még nem lehet a valóságos tendenciára következtetni. Annyi bizonyos, hogy világszerte előtérbe került a probléma, több Európa Tanács által kiadott ajánlás is foglalkozik az erőszak kezelésével, de arról nincsenek adatok, hogy hazánk milyen helyet foglalhat el egy nemzetközi rangsorban. Az iskolai agresszió miatt tavaly leginkább felnőttek: szülők, intézményvezetők, pedagógusok fordultak az ombudsmanhoz" - fejtette ki érdeklődésünkre Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok ombudsmanja. Egy diák azért fordult hozzájuk, mert állítása szerint iskolája a terror házává vált. Néhány problémás tanuló folyamatosan fenyegeti, zsarolja a többieket, egyesektől védelmi pénzt követelnek, másoktól elveszik értéktárgyaikat. Gyakran provokálnak verekedést, sőt olykor óra közben mennek be más osztályok termeibe, és megzavarják a tanítást. A beadványozó szerint ezen tanulókkal szemben a tanárok is tehetetlenek, és ezért egyre több diák jár rettegve az iskolába.
Egy iskolaigazgató pedig sokakhoz hasonlóan azt szerette volna megtudni, hogy a kezelhetetlen diákokkal szemben milyen intézkedések alkalmazhatók. Intézményében az agresszív diákok között több olyan akad, aki tanárait sem kíméli: az osztályközösség előtt trágár szavakkal illeti, megdobálja őket. Abban az osztályban pedig, ahol az egyik tanuló mellkason szúrta a társát, az agresszió fokozottan érzékelhető.
Az ilyen ügyekben a pedagógusok a legtanácstalanabbak, mivel általános nézet, hogy az iskolai agresszió kezelésében kulcsszerepük van, miközben nincsenek kellő eszközök a kezükben. A jelentés szerint a probléma az iskolán túlmutató társadalmi jelenség, melyet az intézmény, s benne a pedagógus önmagában nem tud megoldani. Aáry szerint csak helyi összefogással, a gyermekvédelmi jelzőrendszer társintézményeivel, illetve civil szervezetekkel való szoros együttműködésben nőhet meg az iskola esélye az agresszió visszaszorítására.
2010. 10. 29. (XIV/43)
