Különös, hogy a 19-20. század fordulóján mennyi lázas gondolat, nagy ívű eszme sarjadt ki hirtelen - itt Közép-Európában, többnyire bécsi kávéházakból, meleg könyvtárszobákból, füstös szerkesztőségi szobákból. Egy egész nemzedék állt ugrásra készen, hogy valahogy megváltsa, de legalábbis felforgassa a világot. Sajnos nemcsak avantgarde művészek, de az emberiséget erőszakkal formálni akaró fanatikus ifjak is akadtak köztük szép számmal, akiket aztán kommunista és náci zsarnokoknak (és ezek famulusainak) képében látunk újra az egész 20. században.
A felforgató
Kun Bélát is egy ilyen, ismertségre és hatásra szomjazó újságíróként látjuk a budapesti Meteor kávéházban 1905 körül. Nemrég érkezett Erdélyből, ahol református kollégiumban tanult, magántanára egy ideig Ady Endre volt. Egy olyan - a dualizmus korában gyakori - asszimilált, kispolgári zsidó család sarja, mely egy fokkal előbbre sorolja magyarságát zsidóságánál. Verseket ír, majd a Budapesti Naplóba cikkeket, közben szociáldemokrata lesz, e kettőt egyesítve harcias cikkeket, tüzes kiáltványt alkot. Ez utóbbi miatt (a rendőrségnek megy neki) egy évig börtönben ül. Aztán megnősül. Felesége, Gál Irén zongoratanárnő majd legvadabb korszakában is gyakran játszik neki magyar dalokat, és ő, a kommunista diktátor szívesen hallgatja azokat.
2010. 11. 26. (XIV/47)
