Zsúfolásig megtelt a Pintér Aukciósház érdeklődőkkel és vásárlókkal, ahol a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) raktárából származó, kommunizmust idéző műtárgyak kerültek kalapács alá.
A megjelentek között volt, aki Mikulás-ruhában érkezett. „Munkából jövök, nem volt időm átöltözni. Szeretnék egy szép képet a puttonyomba” – felelte kérdésünkre az illető. Egy másik férfit gyermekkori emlékei vonzottak az árverésre. „Van otthon egy Lenin-kisplasztikám, most egy Lenin-képpel szeretném kiegészíteni. Ezek a tárgyak ugyanis gyermekkorom szerves részét képezik” – nosztalgiázott. „Magáról a korról rossz emlékeim vannak, mégis érdekel a művészet” – érvelt egy kényelmes fotelben elhelyezkedő, 72 éves nyugdíjas hölgy. Egy középkorú férfi pedig csak azért licitált, hogy a vörösiszap-katasztrófa áldozatain segítsen. Fiatalok és idősek egyaránt szép számmal voltak jelen – az előbbiek azért, mert abban a korban még nem éltek, az utóbbiak pedig azért, mert már abban a korban is éltek.
Az aukcióra 22 országból is bejelentkeztek – jelentette ki Pintér Péter, a galéria vezetője. A nemzetközi figyelem az Egyesült Emirátustól kezdve Anglián és Németországon keresztül egészen Japánig terjedt, s az innen licitálók telefonon keresztül adták a megbízásokat.
Az első, 60x80 centiméteres olajvászon Lenin-kép 70 ezer forintért kelt el, amely össszeg közel 15 forintos négyzetcentiméterenkénti árat jelent – hívta fel a figyelmet a vásár egyik vezetője, Littkai Gergely. Marx hasonló méretű olajfestménye közel 19 forintos négyzetcentiméteres árral körözte le elődjét (90 ezer forintért cserélt gazdát). Létszámban így is Lenin győzött, mert az áruba bocsátott relikviák túlnyomó része az ő ábrázatát hordozta: olajvászonról, ofszet papírról, ízléstelen faintarziáról, bronz- és kerámiaplasztikából mind-mind egy-egy Lenin-fej nézett ránk meredt tekintettel. Az egyik vásárló – az aukció mottójával szembehelyezkedve – kijelentette: eljön majd a kor, amikor ezek a fejek egy vagyont fognak érni.
Egy biztos: most nem azt a kort éljük. Dimitrov két, bronzzal bevont műanyag fejszobrát megszégyenítő összegért, 1000 forintért kínálták a nagyérdeműnek. „Anyagárban többet ér!” – háborodott fel egy idős úr. A tisztelt publikum nem is hagyta annyiban, hanem 100-szoros, illetve 130-szoros árat kínált a portékákért. A licitálók a legnagyobb összeget mégsem az egykori diktátorok és ideológusaik arcképéért, hanem a szocialista realizmus egy-egy művéért ajánlották fel. Kadim Haydar „Elmondott nekünk mindent, úgy, ahogy volt” című alkotásáért 1,6 millió forintot ajánlott egy ismeretlen, telefonos vásárló.
Hosszan lehetne ecsetelni az árverés részleteit, a lényegen azonban ez nem változtat: a műtárgyak 95 százaléka új gazdára talált. A közel 13 millió forintos bevételt – ígéret szerint – a vörösiszap-károsultak helyzetének javítására fordítják.
2010. 12. 10. (XIV/49)
