A legdrágább fehér kenyér kilójáért egyelőre nagyjából 300 forintot kell fizetni, de rövidesen már 400 forintot is kérhetnek a pékek. A kenyér árából egyharmadot tesz ki a liszt ára, további egyharmad a szállítási költség és a sütéshez használt energia ára, a fennmaradó egyharmadot pedig az adalékanyagok ára, a munkabérköltség és a közteher együttesen adja.
Nemcsak a dráguló liszt okolható a kenyérfélék árának emelkedéséért, hanem a történelmi csúcson járó üzemanyag- és energiaár is – mondta Varga László, a Pékszövetség elnöke lapunknak. A szervezetnél attól tartanak, hamarosan elfogyhat a hazai búza, és egyre több malom nem tudja majd kiszolgálni a sütödéket. Az új búzából készült lisztre pedig legkorábban augusztusban számíthatunk. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint egyetlen megoldás van a problémára: a búzaimport, ám ez esetben akár 40 százalékos lisztáremelkedésre is lehet számítani, így a kenyér ára kilónként akár a lélektani 400 forintos határt is átugorhatja. Varga László számszerűen nem akar nyilatkozni, de ha Magyarországon drágább lesz a kenyér, mint Nyugat-Európában – ahol mostanában 1,20 euróért adnak egy 70-75 dekás kenyeret –, a pékek egy része csökkenteni kényszerül a kenyérsütést, és csak annyit süt, amennyit saját üzletében elad, illetve inkább más pékáruval foglalkozik majd. Az elnök elmondta: tavaly május óta a liszt ára csaknem 100 százalékkal emelkedett, akkor még 50 forintért lehetett kapni kilóját, most 94–96 forint között van, és folyamatosan drágul.
A bizonytalanságot fokozza, hogy a molnárok nem tudják, mekkora a hazai búzakészlet. A pontos adatokat senki sem ismeri, pedig a piacok talán megnyugodnának tőle. Lapunk megkereste a közraktárak képviseletét, ahonnan azt az egyértelmű választ kaptuk, hogy nincs már búza, a raktárakban lévő maradékot éppen a napokban adták át a felhasználóknak.
És így tudja Pótsa Zsófia is, aki szintén úgy értesült, hogy a magyar gabonakészletek nem tartanak ki az új termésig, így az ország akár importra is szorulhat a nyár végére. A Gabonaszövetség főtitkára elárulta, hogy bár a hazai ellátás kielégítése érdekében sosem voltunk rászorulva kenyérgabona-importra, kereskedési célzattal azért mindig is zajlott behozatal. Szerinte a megoldás a kormányzat kezében van, hiszen ha a malomipar olyan hosszú távú banki garanciát kapna, melynek segítségével hat-hét hónapra való gabonát tudnának felhalmozni, akkor a búza ára sem szállna el a végtelenbe.
A készlethiányt a legtöbb szakember a gabona magas világpiaci árával magyarázza, azaz a kereskedők jó áron eladták, illetve eladják külföldre a magyar búzát. Ezért nem zárható ki, hogy mindez a hazai készletek teljes kimerülését vonhatja maga után. Ami pedig a következő termést illeti, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal által nyilvánosságra hozott legfrissebb jelentések szerint közel 1 millió hektár mezőgazdasági területen áll a víz, vagy ázott át a talaj olyannyira, hogy csak hónapok alatt száradhat fel művelésre is alkalmas mértékben. E területek negyede őszi búzavetés, azaz közel 200 ezer hektár. Ami tehát biztosan kijelenthető, hogy a következő búzaszezon rendkívül magas gabonaárakkal indul majd. S ez a pékáruk drágulását jelenti.
És van még egy el nem hanyagolható körülmény, amely befolyásolja a hazai piac árképzését: Kína. Bár az utóbbi egy évben a búza árfolyama megduplázódott a kínálati oldalt sújtó szélsőséges időjárási körülmények miatt, a kínai szárazság újabb emelkedési hullámot gerjeszthet a gabona piacán – állítja D. Zsolt gabonakereskedő. Kína legjelentősebb termővidékein ugyanis közel 8 millió hektáron szárazság tizedeli az őszi búzatermést, ami a nemzetközi piac teljes felbolydulását eredményezte. Az ázsiai ország a legnagyobb fogyasztónak számít a világon, s eddig saját termelésből oldotta meg kenyérszükségleteit.
Vannak tehát objektív körülmények, és vannak mesterségesen „előállított” rémhírek is jócskán, melyek már a jövő évi árakat befolyásolják. A gabonakereskedő szerint a jelenlegi gabonahelyzetben sem kellene egekbe szöknie a kenyér árának, ha a termelőtől kezdve a pékekig bezárólag nem akarná mindenki busás haszonnal kivenni a részét a változásokból.
K. Zoltán békési gazdálkodó ugyanakkor úgy véli, hogy ezen az üzleten a termelők nagyon kis százaléka nyer csupán, hiszen a forráshiányos gazdálkodás révén a gazdák már a tarlóról, a kombájnból értékesítik a gabonát. Csak azok járnak jól, akik el is tudják tárolni a termésüket. Ám ezek az emberek nem a hétköznapi megélhetési gazdák sorába tartoznak, rajtuk elsősorban azokat a volt állami gazdaságokat birtokló magyar milliárdosokat kell érteni, akik befektettek a mezőgazdaságba, és emellett a piac jó része is a kezükben van.
2011. 02. 18. (XV/7)
