Országosan hatvankilenc középiskola vett részt a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által meghirdetett és döntően EU-s pénzből finanszírozott Emlékpontok című pályázaton. Az elkészülő mintegy háromezer interjú közzététele nagyban tudja segíteni azt, hogy a huszadik századról sokkal valósághűbb képpel rendelkezzünk, illetve kiváló anyag a történelemoktatás megújításához, hiszen az interjúk tanárok számára oktatási célra szabadon felhasználhatók.
Fontos a Kádár-rendszer vallási viszonyait jobban megismerni, hiszen a közvéleményhez 1989 óta is csak részleges információk jutottak el e kérdésről. A rendszerváltáskor ugyanis az egyes felekezetek felső vezetése, amely korábban együttműködött a kommunista államhatalommal, többnyire sikeresen mentette át hatalmát az új rendszerbe, és jelentős szerepet játszott alapvető információk visszatartásában. Pedig - ahogy az egyik interjúalany, Iványi Gábor metodista lelkész megfogalmazta - az elhallgatott és fel nem dolgozott bűnök önálló életet kezdenek el élni, és megrothasztják az embert. Hasonló romboló hatást tudnak kifejteni a felekezetekre is vezetőik árulásai vagy más negatív tettei, ezért a jövő szempontjából is kulcsfontosságú a múlttal való kritikus szembenézés.
A hetvenöt részből kitűnik, hogy minden felekezet körében megvolt az igény a megújulásra, az őszinte, élő hitgyakorlatra már a hetvenes években is. Ugyanakkor országszerte meghatározó jelleggel jelen volt egy negatív vallásosság, amelyből alapvetően hiányzott az Istennel való személyes kapcsolat, és amely nem is tudta pozitív irányban megváltoztatni az emberek életét. Ezt a vallásgyakorlatot az államhatalom nem ítélte veszélyesnek. Ezért megelégedett azzal, hogy kézben tartsa a vezetőket, és rajtuk keresztül irányítsa az egyházakban tömegesen jelen lévő üres vallásosságot. Azt is elfogadtatták a felekezeti vezetőkkel, hogy egyházi épületeken kívül nem lehet Igét hirdetni, evangelizálni. Tilos volt a Bibliát terjeszteni.
2011. 06. 17. (XV/24)
