„Volt, hogy egész héten dolgoztam vele, mégis csak 800-1000 forintot kaptam – meséli Horváthné Marika –, pedig a fehér mályvával igen sok munka van, leveleit le kell tépkedni, vékonyan ki kell teríteni, forgatni, kiszárítani, bezsákolni, és csak ezután lehet átadni, vigyázva arra, hogy tiszta legyen.” Marika elmondása szerint a kapott pénz mégis jó, mert „kajára pótol”. Sokak számára, akiknek nincsen iskolájuk, ez az egyetlen módja annak, hogy bevételhez jussanak a segélyek mellett. Nagyobb összeget viszont csak akkor lehet keresni vele, ha az egész család beáll gyűjteni. Tiszaeszlár környékén – ahol Marika is lakik – fehér mályva mellett többek között csipkebogyót, csalánt, gyermekláncfüvet, cickafarkot gyűjtenek.
A gyógynövénytermelés és -gyűjtés – akárcsak korábban – ma is sikerágazat lehetne hazánkban, hiszen nemcsak munkaerő, hanem a megfelelő természeti viszonyok és a szaktudás is rendelkezésre állnak. Magyarország néhány éve még exportra is termelt, az EU-országok jelentős beszállítójaként szerepelt, hungarikumokat (pl. kamilla) állított elő. Mára a begyűjtés felére csökkent, a termőterület pedig a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács (GYSZT) becslése szerint az 1980-as és 1990-es években jellemző 37–42 ezer hektárról 24–26 ezer hektárra változott. A Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint az az érdekes helyzet állt elő, hogy a hazánkban feldolgozott gyógynövények 70 százalékát a szomszédos országokból hozzuk be. Ezek között nagy mennyiségben szerepelnek olyanok is (ánizs, édeskömény), melyeket mi magunk is elő tudnánk állítani, ráadásul kiváló minőségben.
Pedig érdemes lenne odafigyelni erre a szektorra, hiszen a mezőgazdasági termékek között világszerte folyamatosan emelkedik az egészségmegőrző és a gyógytermékek aránya. A Világbank adatai szerint a gyógynövények globális kereskedelme évi hét százalékkal nő. A nem kellően előkészített EU-csatlakozás hatására a gyógynövénytermelés és -begyűjtés még többet veszíthet a pozíciójából (azért most, mert hétéves haladékot kaptunk az előírások teljesítésére). A vonatkozó 2004-es törvényre az EU-országokon belüli kaotikus helyzet feloldása miatt volt mindenképpen szükség, Németországon és Magyarországon kívül ugyanis sehol sem szabályozták a gyógy- és aromanövények felhasználását. A gyógytermék (gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék) kategória pedig azért került különös helyzetbe, mert az EU-ban sehol máshol nem létezik ez a termékfajta. A 2004-es jogszabály nem is utal rá, ami szükségképpen vezetett e kategória hazai megszűnéséhez. A magyar érdekérvényesítő képesség gyengeségét mutatja, hogy más uniós országokban azért forgalomban maradhat egy-két ehhez hasonló termékcsoport.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkársága ezzel kapcsolatosan arról tájékoztatta lapunkat, hogy a 2004-ben elfogadott szabályozás kidolgozására és tárgyalásának lezárására közvetlenül Magyarország EU-taggá válása előtt néhány nappal került sor. Az irányelv előkészítésekor (amelyre vonatkozó információk abban az időben is elérhetőek voltak) a magyar gyártói szövetségek nem jelezték, hogy a jogszabályban előirányzott hétéves (2011 tavaszán lejárt) időszak számukra problémát jelentene, így a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy csatlakozása előtt bármilyen egyedi mentességet kérjen. Az első jelzések a magyar gazdasági szereplők részéről közvetlenül a felkészülési időszak lejárta előtt, 2009-ben érkeztek. Természetesen amennyiben az irányelvet a jövőben módosítanák, a tapasztalatok fényében a magyar kormánynak is lehetnek javaslatai. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy az Európai Unióban egyedül az Európai Bizottságnak van lehetősége arra, hogy javaslatot tegyen a szabályozás módosítására e területen.
A kizárólag növényi összetevő(ke)t vagy növényi összetevőt is tartalmazó termékek gyártói, illetve forgalmazói 2011. március 31-ig kérhették termékeik átminősítését gyógyszerré vagy élelmiszerré. Ezt követően ezeket a termékeket vagy gyógyszerként kell regisztráltatni, vagy pedig élelmiszerként, illetve kozmetikumként lehet csak forgalomba hozni. A törvény szövege szerint a 2011. március 31-én már forgalomban lévő, növényi összetevőt is tartalmazó, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények gyógyhatásra való hivatkozással lejárati idejükig, de legkésőbb 2013. április 1. napjáig forgalmazhatók.
A szándék nem volt ismeretlen az ágazat számára, hiszen a 2004-es irányelveket a 2005-ös törvények már beépítették a magyar jogrendbe. A hosszabb átmeneti időszak ellenére többen bíztak benne, hogy megváltozik a szabályozás, még ígéretet is kaptak erre.
Az uniós direktíva nem vonatkozik a gyógynövény összetevőt nem tartalmazó gyógyhatású készítményekre és az egykomponensű teákra. A kamilla, a csalán és a hársfavirág tehát nem fog eltűnni a kiskereskedők polcairól. A régóta használt gyógynövények átminősítése történhet hagyományos növényi gyógyszerré, amely több könnyítést is tartalmaz a gyógyszerré való minősítéshez képest. A folyamat ennek ellenére nem egyszerű, a költségek is magasak lehetnek, egy termék átminősítése 405 ezer forint, ami egy kisebb cégnek problémát jelenthet (azokkal a költségekkel együtt, amelyek megteremtik az előállítás feltételeit).
A Herbária Zrt. vezérigazgatója – egyben a Gyógynövény Szövetség elnöke –, Czirbus Zoltán lapunknak elmondta: cégük folyamatosan alkalmazkodott a jogszabályi változásokhoz, mind a gyártás, mind pedig a termékengedélyeztetések feltételeinek a biztosítása esetében. Természetesen azokat a több tízmilliós beruházásokat, amelyek a gyógyszergyártás- és forgalmazás feltételeinek a biztosításához szükségesek, nem minden kis- és középvállalkozás képes finanszírozni, ezért sem éri meg minden terméket hagyományos növényi gyógyszerré átminősíttetni.
Az Országos Gyógyszerészeti Intézettől (OGYI) megtudtuk, hogy hozzájuk eddig összesen 101 átminősítési kérelem érkezett be, ebből 13 kapott engedélyt. A kérelmek nagy része az utolsó pillanatban fut be, azok engedélyezése még folyamatban van. Amennyiben valamely termék dokumentációja nem felel meg a követelményeknek, úgy a készítmény nem kap engedélyt. Az OGYI kommunikációs szakreferense, Szabó Franciska elmondása szerint az Európai Unió célja ezzel a szabályozással az lehetett, hogy amelyik terméket „gyógyhatásra való hivatkozással” forgalmazásra engedélyeztettek, azaz a gyógyhatás szerepel a dobozán, annak a hatása valóban bizonyított legyen.
Az eddigi tapasztalatok Európa-szerte azt mutatják, hogy a jogalkotói szándékkal általában ellentétes a törvény hatása, mivel a termékek a gyógyhatás szempontjából kevésbé meghatározott irányba mozdultak el. Ennek köszönhetően felerősödött az a folyamat, hogy a gyógynövények többségét az étrend-kiegészítő vagy az élelmiszer kategóriákba sorolják át.
Ha a gyártó nem ragaszkodik ahhoz, hogy a termékén szerepeljen az „alkalmas betegség megelőzésére vagy gyógyításra” megjelölés, akkor élelmiszerré is átminősítheti. Ilyenkor a gyártás körülményeinek és a csomagolásnak meg kell felelnie az élelmiszerekre vonatkozó előírásoknak. Az étrend-kiegészítő koncentrált formában tartalmazhat tápanyagokat és egyéb hatóanyagokat, valamint adagolható formában (pl. tabletta, kapszula) kerül forgalomba. Gyógy- és aromanövények esetén pedig fontos, hogy a dózis ne érje el a terápiásan hatásosnak ítélt mennyiséget.
A kiskereskedők egyelőre nem tapasztalnak semmit a változásokból. „A nagykereskedés polcairól egyelőre mindent le lehet emelni” – mondja Varga Éva, aki egy gyógynövényboltot vezet. A kereskedő hasznosnak tartja, hogy kisebb üzletekben továbbra is forgalmazhatók ezek a termékek, az üzlet jellegéből fakadóan ugyanis a tulajdonosok foglalkozni szoktak a hozzájuk betérő vevőkkel, hogy minél szélesebb körű felvilágosítást adhassanak számukra. Éva szerint gyakran még a patikusok is hozzájuk küldik az embereket, mivel náluk hozzá lehet jutni a ritkábban használt gyógynövényekhez is.
Az egészségügyi szakállamtitkárságtól azt az információt kaptuk, hogy a gyógyszerforgalmazásra jogosult boltok szabadpolcain szándékaik szerint továbbra is választhatók lesznek a „tea formájú növényi gyógyszerek” és a „tea formájú hagyományos növényi gyógyszerek”. Nem kell tehát a zárható szekrény nyitását kérni a bolti eladótól, amikor ilyen terméket kívánunk venni. Azok a boltok, amelyek szeretnének ilyet árulni, de még nem jogosultak gyógyszer gyógyszertáron kívüli forgalmazására, egy egyszerű eljárás keretében kérhetnek erre engedélyt az egészségügyi közigazgatási szervtől.
A Vidékfejlesztési Minisztérium illetékese elmondta lapunknak, hogy érzékelik a kialakult zavart, és a tárca a rendelkezésére álló eszközökkel megpróbál enyhíteni az ágazat gondjain, de teljes mértékben nem tudja megoldani azokat. Céljuk elsősorban a jogszabályi környezet biztosítása a korábban gyógyhatásúnak minősülő termékek élelmiszerként történő forgalmazásához. Jelenleg ugyanis az élelmiszer-jelölési szabályok gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy a fogyasztókat a gyógynövények előnyös élettani hatásairól vagy a fogyasztásuk során esetlegesen fellépő kockázatokról tájékoztatni lehessen, ezért felelősséggel csak a gyógynövények szűkebb köre vonható be az élelmiszerként történő felhasználás szabályai alá. Információink szerint a szaktárca erről szóló rendeletet készít elő, amit jelenleg szakmai szervezetek véleményeznek.
Az ágazat előrejutását emellett olyan más tervek is segítik, mint például a gyógynövények gyűjtése, amely az Új Széchenyi Tervben is szerepel. Szabályozni kívánják továbbá a gyűjtők helyzetét is, hogy a gyógynövénygyűjtés továbbra is képesítés nélkül folytatható tevékenység legyen. A hozzáférhető adatok szerint a gyógynövénygyűjtés, -termesztés és -feldolgozás éves halmozott termelési értéke körülbelül 30 milliárd forint, a gyógyhatású készítmények kiskereskedelmi forgalma mintegy 10 milliárd forint, a gyógynövényteák és más gyógynövény alapanyagú termékek összforgalma pedig mintegy 40 milliárd forint.
2011. 06. 24. (XV/25)
