Az SMS (Short Message Service) rövid, 160 karakterbe sűrített szöveges üzenet, melyből az első példány 1993-ban került az éterbe. A rövid üzeneteket eredetileg a mobilszolgáltatók azzal a céllal találták ki, hogy a hálózati hibákról értesítsék ügyfeleiket. Az SMS a civilszférába kerülve aztán alig tizenöt év alatt a szolgáltatók kiválóan prosperáló bevételi forrásává vált, világszerte félpercenként legalább egymillió SMS landol a mobilokon. A 160 karakternyi üzenetek a nyelv megreformálására kényszerítették a felhasználókat, a nyelvi kreativitást főképp gazdasági tényezők motiválták. A tömörítéseken, rövidítéseken alapuló, poénokkal tűzdelt emlékeztető írás átkerült az e-mail, a Facebook világába, a Twitter-használók körében pedig újabb lendületet kapott. A gazdasági okokon túl a rohanó életből fakadó időhiány is felsorakozott a nyelvet alakító tényezők mellé.
A minimálnyelv jellegzetességei
Az SMS-nyelv egy rendkívül gyorsan változó, folyamatosan megújuló nyelv. Reformátorai legfőképp a tinédzserek. Egyfajta emlékeztető írás, melyben a rövidítések igazából egy-egy szóra, kifejezésre vagy kisebb mondatra utalnak, és a felhasználók határtalan kreativitásának köszönhetően minden irdatlan tempóban változik. Aki szeretne eligazodni ezen nyelvben, tulajdonképpen két lehetőség előtt áll: szerencsés esetben vagy magától rááll az agya, vagy meg kell tanulnia ugyanúgy, mint egy idegen nyelvet, hogy a megfelelő közeggel kommunikálni tudjon. Egy blogger például arról panaszkodik, hogy a nála öt évvel fiatalabbak SMS-ei már betűket szinte alig tartalmaznak, üzeneteiket maga is alig érti. Sokak szerint az SMS-nyelv nem más, mint a nyelvi igénytelenség tárháza, melyek iskolai dolgozatokban való használatától égnek áll a magyartanárok haja.
2011. 09. 16. (XV/37)
