Orbán Viktor kitalálta, Lázár János bejelentette, Rogán Antal benyújtotta, a Tisztelt Ház megszavazta, Schmitt Pál pedig aláírta. Röviden így rekonstruálható az „otthonmentő program" elemeként aposztrofált végtörlesztési törvény születése. Ennek köszönhetően - mint ismeretes - szeptember 29-től egészen december 30-ig lehet igényelni egyösszegű, kedvezményes hitelvégtörlesztést, amennyiben az adós a törvényben rögzített árfolyam alatt vette fel a hitelét (ez svájci frank esetében 180, euró esetében 250, míg japán jen esetében 2 forint), és a pénzintézet nem mondta fel a hitelszerződését ez év június 30-ig.
Természetesen az új törvény hangos fogadtatása sem maradt el: a Bankszövetség rögtön az Alkotmánybírósághoz és az Európai Unió illetékes szervezetéhez fordult, a Magyar Nemzeti Bank vezetői több fórumon is hangsúlyozták, hogy a végtörlesztési törvény rontja az ország gazdasági kilátásait, és kamatemelésekhez vezet, Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója vészjóslóan „elszabaduló kamatokról" beszélt, míg a nemzetközi elemző- és hitelminősítő cégek szinte egyöntetűen csak a kétségeiknek adtak hangot. A londoni Fitch Ratings szerint a végtörlesztések „nyomást gyakorolhatnak a bankok hitelportfóliójára", és „hátráltatják a bankszektor hosszú távú fejlődését". A Goldman Sachs elemzése alapján nem valószínű, hogy túl sokan élnek majd a végtörlesztés lehetőségével, mivel kevés az emberek megtakarítása, habár a Fitch Ratings meglátása szerint sokan fordulnak majd hazánkban a forinthitelek felé. A Moody's Investor Service „aggasztó precendensnek" titulálta a magyar kezdeményezést, amely jelentős „piaci bizonytalanságot okoz". Mindeközben a Financial Times „kisajátításnak" nevezte a kormány lépését, a The Economist hasábjain pedig már a magyar kormány legutóbbi gazdasági lépéseinek kudarcaival vontak újabb párhuzamot.
A reakciók első hullámában gyors számítások készültek a bankszektor feltételezhető veszteségeiről. Amennyiben a jelenlegi devizahitelek 20 százalékát kedvezményesen előtörlesztik, 320 milliárd forintos tőkeveszteség éri a szektort. (Összehasonlításképpen: a 15 évig tartó „banki aranykor" idején olykor még ennél is nagyobb összesített éves nettó nyereséget produkáltak a hazai hitelintézetek.) Ennél pontosabb összeget egyelőre csak a Raiffeisen Bank anyavállalata közölt. Herbert Stepic, a Raiffeisen Bank International vezérigazgatója Moszkvában azt nyilatkozta, hogy habár 35 milliárd forintos veszteséggel számolnak a végtörlesztési törvény kapcsán, a magyar leánybank bezárása nincs terítéken.
2011. 10. 07. (XV/40)
