„Csak néhány hónap telt el az 1958-as svédországi világbajnokság óta, még ott volt bennünk a tehetetlen keserűség, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Az emberek lelkében még élt a vágy, hogy ez az ország egyvalamiben a világ fölé nőjön, de arra már az emberek is rájöttek, hogy ehhez egy új Kocsis, egy új Puskás kell. Arról ábrándoztak, hogy jön majd valaki, egy új csodacsatár. És akkor éppen ott, ahol a legtöbben álmodoztak, a mi pályánkon egyszer csak döntögetni kezdte a védőket egy tizenhét éves, krumplitérdű, ragyogó kis gyerek." Mátrai Sándor, a magyar válogatott és a Ferencváros egykori vezéregyénisége Bocsák Miklósnak adott 1983-as interjújában.
„11 éves koromban, mikor Pestre jöttem, első utam a Kinizsi pályára vezetett, ahol Száger Misi bácsi tartott tehetségtoborzót a gyerekek számára. Ez '52-ben volt, akkor kiválogattak, azóta vagyok a Ferencvárosnál. Már 13-14 éves koromban perspektívában gondolkoztam, és céltudatosan készültem. Elterveztem, hogy serdülő-, aztán ifiválogatott akarok lenni, utánpótlás- és nagyválogatott, közben olimpián, vb-n és Európa-bajnokságon szeretnék részt venni. Ha nincsenek ilyen határozott célok, ha nem lát az ember maga előtt perspektívát - főleg a mai kemény viszonyok között -, egy focista halálra van ítélve." Albert Flórián Heteknek adott interjúja, 2000-ben.
„Rövidnadrágban mentem az érettségire, még talán nem is éreztem át az ígéret jelentőségét, talán még fel sem fogtam Lajos bácsi szavait. De a sikeres bizonyítványnak rettenetesen örültem: én megtettem, amit kértek, és (Baróti) Lajos bácsi is megtette, amit ígért: beállított a válogatottba." Albert Flórián Bocsák Miklósnak adott 1983-as interjújában.
2011. 11. 04. (XV/44)
