hetilap

Miközben éles nemzetközi és hazai bírálatok érik a magyar médiaviszonyokat, kormánypárti képviselők arra panaszkodnak, hogy internetes felületeken igazságtalan, túlzó és esetenként durva támadások érik őket, ami egyébként – teszik hozzá – éppen a hiányolt sajtószabadság jele. A napokban Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár is ebben a szellemben igyekezett meggyőzni egy Párizsban szervezett háttérbeszélgetésen vezető újságírókat arról, hogy Magyarországról az utóbbi időben olyan „politikailag és érzelmileg fűtött vélemények” jelentek meg Európában és a világban – többek között a médiatörvény vonatkozásában is –, amelyeknek „vajmi kevés közük van a valósághoz”.
Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője, a Pécsi Tudományegyetem docense szerint valóban lehet találkozni pontatlan és túlzó kritikákkal, ugyanakkor az már csak statisztikailag sem lehet valós, hogy mindenki téved, csak a Médiatanácsnak van igaza. „Kétségtelen, hogy az elmúlt egy évben a társadalmi nyilvánosság jelentős torzuláson ment keresztül. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kormány médiapolitikája nem tudott olyan mély sebeket ütni, mint tudott volna öt évvel ezelőtt, és ennek oka az internet terjedése, azt ugyanis jogilag nem lehet megfogni” – fogalmazott a médiakutató, aki szerint éppen ezért könnyen meglehet, hogy a Fidesz médiapolitikája kontraproduktív lesz, hiszen a világhálón már most is elemi erővel törnek fel a kormányt bíráló, „cikiző” megnyilvánulások.
A torzulás leginkább a közmédiumok esetében érhető tetten, amit az elmúlt hetek botrányai is egyértelművé tettek. Elég csak a Lomnici-ügyet (a volt főbíró arcát kitakar­ták, amikor feltűnt az egyik híradós riport hát­terében), az éhségsztrájkoló, majd kirúgott köztévések esetét vagy a január 3-ai ellenzéki tüntetést egy üres utcaképpel illusztráló tudósítást említeni.
Polyák Gábor szerint egyértelmű, hogy a Fidesz a széles tömegeket elérő közmédiumokon keresztül a politikailag kevésbé aktív, befolyásolhatóbb szavazókat igyekszik elérni. Kutatások szerint ugyanis 1,5 millió azoknak a hírfogyasztóknak a száma, akik kizárólag a három nagy országos televízióból (Tv2, RTL Klub, M1) tájékozódnak. „A közszolgálatiság egy mélyen gyökerező európai eszme, ami nálunk eddig sem működött igazán. A közmédiumok által elkövetett mostani hibák azonban arra világítanak rá, hogy stabil, világos szakmai mércék hiányában recseg-ropog az egész építmény” – je­gyezte meg Polyák Gábor, hozzátéve, hogy a közmédiumoknál nincsenek tisztázva megfelelően a felelősségi viszonyok sem, nem tudni, ki miért kérhető számon, csak annyi biztos, hogy „a Médiatanács rövid pórázon tartja a vezetőket”.
Mong Attila, aki szintén a Mérték Médiaelemző Műhely szakértője – egyben újságíró, volt közrádiós műsorvezető, akit azután menesztettek, hogy a médiatörvény elfogadása ellen néma csenddel tiltakozott élő adásban – azt mondja, hogy a közmédia állapota az intézményi központosítás és a kormányzati befolyás miatt romlott le. „A korábbi kormányok idején is működött a politikai befolyás, ám akkor ötpárti felügyelet működött a közmédia felett. Az sem volt jó, de az egypárti kontroll még rosszabb” – fogalmazott Mong, megjegyezve, hogy annak idején még volt lehetőség szakmai alapon működő „szigetek” kialakítására – ilyen volt például a 180 perc című reggeli műsor a Kossuth Rádión. Az újságíró szerint az intézményesített politikai befolyást tükrözi Belénessy Csaba MTI-vezérigazgató lojalitásról szóló kijelentése is, miszerint: „Egy közszolgálati újságíró nem lehet a kormány ellensége, nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kabinet hatalmát. Az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval.” Ugyanebben, a 168 órának 2010 végén adott interjúban Belénessy azt is mondta, hogy a magyar BBC alapjait rakják le.
Mong szerint az, hogy az interneten meglehetősen kritikus vélemények jelennek meg a kormányról, nem a sajtószabadság jele. „Az internetet számos kísérletük ellenére sem sikerült megszabályozniuk a kormánypárti képviselőknek, ez azonban nem az ő érdemük, hanem éppen mindannak dacára történik, amit az elmúlt másfél évben megkíséreltek. Ha az ő logikájukat vennénk alapul, akkor azt is óriási vívmánynak kellene tekintenünk, hogy az emberek még szabadon átkozódnak az utcán” – mondta az újság-­író, akit egyébként azért támadnak kormányzati oldalról, mert blogjában nyilvánosságra hozta Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke Orbán Viktornak írt levelét.
A már idézett Polyák Gábor szerint azonban a legveszélyesebb mégiscsak az, hogy a jobboldal piaci eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni a baloldali médiát. „Ennek a jelenségnek a Klubrádió-ügy csak a csúcsa. A jobboldali Lánc­hídrádió több frekvenciát is elnyert, az azonos tulajdonban lévő Class FM konkurense, a Rádió1 viszont elveszítette frekvenciáját. Közben megakadályozták az Axel Springer és a Ringier fúzióját is, a Fellegi Tamáshoz köthető Infocenter pedig az RTL Klubba ugyan nem tudta magát bevásárolni, de a hírek szerint megkörnyékezte a Tv2-t” – sorolta Polyák Gábor. Megjegyezte: ha a Fidesz csak ennyit tett volna, vagyis piaci eszközökkel építi a jobbolda­li médiabirodalmat, és nem alkotja meg a média­törvényt, akkor a céljait úgy érte volna el, hogy abból nem lett volna máig ható, a gazdasági kilátásainkat is befolyásoló nemzetközi botrány.
A szakértő szerint egyfelől erősen valószerűtlen, hogy a kormány a kritikákra reagálva változtat a médiapolitikáján, másfelől viszont ez mégsem lehetetlen, tekintve, hogy a Magyarországgal szemben egyre keményebb hangot megütő Európai Bizottság a véleményszabadság kérdését is napirenden tartja (bár a média­­hatóság függetlensége nincs annyira beágyazva az európai jogrendbe, mint mondjuk a jegybanké).

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek