Nagyszabású kulturális beruházás megvalósítását tervezi a kormány Ózdon, a munkanélküliséggel sújtott észak-borsodi régió gazdasági fellendítésének céljából. Az ózdi kohászati művek közel kétszáz éves ipari épületörökségének teljes felújítása és korszerűsítése révén létrehoznák az országos digitalizációs és logisztikai központot a nemzeti kultúrkincs (múzeumok és könyvtárak állománya, egyházi, köz- és magángyűjtemények) hozzáférhetőségének biztosítása céljából – virtuálisan és valóságosan is. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) ózdi komplexuma egyben nemzetközi „kreatívipari” szolgáltató centrumként is működne, ahol a legkorszerűbb, akár háromdimenziós digitalizációs technikával örökítenék meg a hazai és külföldi műkincseket, elérhetővé téve őket a széles nagyközönség számára is. A központi „adatbank” egyebek mellett a kulturális GPS, az oktatási, közművelődési, idegenforgalmi, tudományos szféra információs bázisaként is szolgálna.
„A magyar műkincsek alig hét százaléka kerül a szűk nagyközönség elé. A többi alkotás raktározása, karbantartása igen esetleges és drága, a létezésükről is kevesen tudnak, ilyenformán ezek a művek mondhatni nem is léteznek” –magyarázza Riz Gábor ózdi fideszes országgyűlési képviselő. Tárolásuk egy központi helyen, a lehető legkorszerűbb körülmények között szerinte biztonságosabb is, olcsóbb is, miközben hozzáférhetővé válnak a kutatók, kiállításszervezők, érdeklődők számára, és a digitalizációjuk is biztosított.
A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a híres múzeumok raktárkészleteire épített „leányintézmények” a lepusztult iparvidékekre telepítve gazdasági felhajtóerővel bírnak, elsősorban az idegenforgalom terén. A kultúraipar, s ezen belül a kreatívipar a legdinamikusabban fejlődő ágazat Európában, megelőzi az ipari szektort – állítja Riz Gábor.
A „kreatívipar” gyűjtőfogalom: idetartozik a divat, művészet, reklám, IT, szabadidősport, média, design is. A kultúra- és élményipar iránt megnövekedett kereslet tapasztalható világszerte, ám az ózdi Kultúrgyár ezen túlmenően egyfajta technológiai fellegvár, a művek tárolásának, karbantartásának, illetve virtuális sokszorosításának és nyilvántartásának európai szintű központja kíván lenni. Számítások szerint a Kultúrgyár működése a projekt első, hároméves szakaszának lezárta után indul majd be.
Hogy miért éppen Ózdra esett a választás, azt Riz Gábor két okkal magyarázza. Egyrészt a hajdani iparváros egyedülálló abból a szempontból, hogy a centrumában egy pusztulófélben lévő, több tízezer négyzetméternyi ipari épületegyüttes és park tátong, amely kedvező közlekedési és közmű infrastruktúrával bír: „a vasút házhoz megy.” Másrészt néhány éve Ózdon került archiválásra az OEP teljes papíralapú dokumentációs állománya, ami tapasztalt helyi munkaerőt is feltételez. Harmadrészt Ózd az informatikusképzésben erős miskolci egyetem és a bölcsészképző egri főiskola között van félúton, továbbá régiós központi fekvése, fővárosközelisége is pozitívum.
Évtizedes projektről van szó, 10 milliárd forintos komplex beruházásról, 700 képzett ember tartós foglalkoztatásáról, illetve sok szálon kapcsolódó régiós beruházásokról is. A terv egyelőre előkészítő szakaszban van: decemberben született együttműködési megállapodás az ózdi városvezetés és a MaNDA között – mondja Riz Gábor. Az „ózdi kiútprogram”-ként is emlegetett projekt megvalósítása uniós fejlesztési forrásokon alapul, az Europeana terv része, amelynek égisze alatt nemcsak nemzeti, hanem uniós szinten is egységes adatbázisba rendezik a tagországok kulturális örökségét. Az egyes országok adatbázisukat saját szerzői jogi törvényeik szerint kezelik, aminek legújabb magyar változata még várat magára. A kormány-ülésen kiemelt fejlesztési tervként várhatóan még januárban napirendre kerül az ózdi program, amely az NGM Növekedési Tervének része.
„Ózd 36 ezer lakosának egyharmada roma, a munkanélküliség 22 százalékos, nagy az elvándorlási arány, egy nyári internetes szavazás hazánk legélhetetlenebb városaként hozta ki a települést” – mondja Hodnics Krisztián helyi vállalkozó. Szerinte első hallásra az ózdiak is kétkedve fogadták, hogy Magyarország kulturális fővárosává válhatnak, de jobban belegondolva mindinkább megbarátkoztak az ötlettel. Ha a virtuális téren át bekapcsolódnak a kulturális szolgáltatások világába, akkor a valóságban is kézzelfogható változások indulhatnak el a régióban, amelynek mondhatni ez az egyetlen reménysége.
„A kultúra egyértelműen nem tartható fenn abban a hagyományos intézményi struktúrában, ami több évszázad alatt kialakult” – mondta lapunknak Fórizs Zoltán, a MaNDA ózdi projektjének vezetője. A digitalizáció újfajta információközvetítésként tudja ezeket az értékeket a mai világban megszerezhető ismeretté tenni. Ehhez kapcsolódik a digitalizációs városfejlesztési program is, amelynek keretében 2020-ra Ózdból egy digitális várost hoznak létre, ami teljesen újszerű kezdeményezés.
Sokan tartanak attól, hogy a folyamat vége az lesz, hogy teljesen virtuális térre terelődik át a kulturális világ, pláne Magyarországon, ahol éppen a múzeumi szféra gazdasági átvilágítása és intézményi átszervezése zajlik. Elég csak a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum összevonására gondolni, melynek kapcsán folynak a találgatások arról, vajon hol köt ki az MNG gyűjteménye. Bár az illetékesek szerint két külön történetről van szó, nem zárható ki, hogy a szálak előbb-utóbb összeérnek. Tény, hogy a nemzeti műkincs-digitalizációs projekthez a NEFMI kezdeményezésére minden jelentősebb hazai közgyűjtemény csatlakozott.
„A kérdés az, hogyan tudunk a nemzeti kultúra ügyéből egy kulturális és kreatív szolgáltatóipart létrehozni, hogyan lehet elindulni egy olyan pályán, ahol a kultúra fenntartása nem egy klasszikus költségvetési alapon nyugszik, hanem önfenntartó módon elmegy egyfajta komplex szolgáltatásipar irányába. Ebben a projektben rengeteg szakembert lehet foglalkoztatni távmunkával, de az egész komplexum maga is végezhet távmunkában rengeteg feladatot külföldre. Magyarország informatika terén jól áll, s Európa legkorszerűbb digitalizációs központjává válhat” – fejtegeti Fórizs Zoltán. Hozzáteszi: ez egyben nagyszabású kulturális reformot is jelent. Meg kell tenni az első lépéseket, elébe menni kicsit a trendeknek, amihez szemléletváltás is szükségeltetik.
2012. 01. 20. (XVI/03)
