Újévkor például már negyedszerre játszhatott az újévi koncerten a Bécsi Filharmónia zenekarral. A hagyományosan kitüntetett figyelemmel kísért műsort 47 televízió közvetítette, így közel 200 millió ember látta az adást. Rácz Ödön itt játszotta el Rimszkij-Korszakovnak A dongó című művét, melyet ugyan már több hegedűs világszerte rekordidő alatt eljátszott, de Rácznak minden eddigi rekordot sikerült megdöntenie – méghozzá nagybőgővel! Ezzel minden valószínűség szerint bekerül a Guiness Rekordok Könyvébe. (Szerényen megjegyzi, hogy David Garett – aki a világ egyik legkáprázatosabb technikájú előadóművésze – 74 másodperc alatt játszotta el, míg neki „csak” 64 másodpercre volt szüksége ehhez a teljesítményhez. Emiatt az újévi koncert után néhány hangversenyen már úgy konferálták be, mint a világ legvirtuózabb zenészét!)
Az újévi koncert más szempontból is mérföldkőnek számít a fiatal bőgős életében. A műsor keretén belül ugyanis bemutatkozhatott a négy éve megalakult héttagú együttesével, a The Philharmonicsszal is. A zenekar népszerűségét jól jelzik eddigi előadásaik a világ nagy fesztiváljain, a már lekötött fellépések egész sora, hiszen (az opera- és a filharmonikus koncertek mellett) a Ravenna fesztiválra is készülnek, ezenkívül egy szentpétervári és egy nagy kínai turné vár a zenészekre. A világ egyik legrangosabb komolyzenei kiadója, a Deutsche Grammophone adta ki első nagylemezüket, amely a Fascination Dance címet viseli. A lemez elsősorban azoknak szól, akik csak most ismerkednek a komolyzenével, és szívesen hallgatnak akár vezetés közben, akár szabadidejükben nívós és szórakozató muzsikát a Bécsi Filharmonikusok művészeitől egy nagyon tehetséges zenekar tolmácsolásában. (Megemlítendő még az a különlegesség is, hogy a zenekar hangzása egyedülálló, mivel a két első hegedűs eredeti Stradivarin játszik, míg interjúalanyom, Rácz Barnabás, egy nagybőgőkészítő mester hangszerét szólaltatja meg.) A Fascination Dance Ausztriában jelenleg a klasszikus kategóriában harmadik a toplistán, és a kiadó szerint jó esélye van, hogy aranylemezzé váljon. Rácz Ödön azonban sajnálja, hogy a magas euróárfolyam és az áfa miatt nehéz lenne itthon is eladni, egyelőre nem is került Magyarországon bolti forgalomba.
A kiváló nagybőgős elmondta, hogy azzal a céllal indították el az együttest, hogy a Bécsi Filharmónia zenészeiként eltérjenek a kulturális hagyományoktól. A zenekar tagjai a nap huszonnégy órájában a nagy klasszikus zeneszerzők műveit játsszák, ezért úgy gondolták, hogy az ő színvonalukon játszanak egy kis dzsesszt, tangót, népzenét, klezmert.
Nagy hangsúlyt helyeznek a klezmer zenére, mivel hiszik, hogy ez a jövő zenéje – Rácz Ödön keresztény emberként és az általa „csodálatosnak és fantasztikusnak” tartott Hit Gyülekezete tagjaként hiszi, hogy a klezmer örökké szólni fog, hiszen sok dal kifejezi az egyetlenegy Isten létezését, aki örökkévaló; így egy olyan zenéről van szó, ami által az emberek lelkét ebben a sötét világban egy kicsit megvidámíthatják. A jó hírek között Rácz megemlíti még, hogy „hála Istennek, kaptam egy felkérést a bécsi Gramola lemezcégtől egy önálló szólólemez elkészítésére, ami még ebben az évben kapható lesz, és nem csak Ausztriában”.
Ennyi pozitív történés után a magyar bőgős felidézte Fehér Sándort, a hajóbalesetben elhunyt hegedűművészt, akit jól ismert, mivel édesapja és a gyerekmentő hegedűs apja sokat játszott együtt. „Egyszer három hónapig is együtt laktunk velük Egyiptomban. Sándor egy olyan roma származású hegedűművész volt, aki mindig a tökéletességre törekedett. Jószívű, jóindulatú, intelligens embernek ismertem meg. Jobban örültem volna annak, ha Fehér Sándorra az emberek úgy emlékeznének, mint egy kiváló hegedűs, és nem mint egy hajóbaleset áldozata” – teszi hozzá.
Szomorúan említi meg, hogy sajnos Magyarország szégyene, hogy az interneten egy ilyen haláleset kapcsán is tucatnyi rasszista megjegyzést olvasott. Nem szeretne egyet sem idézni, de felháborítónak tartja, hogy Magyarországon a politika és a média csak uszítja az embereket egymás ellen.
Szerinte nagyon könnyű egy tévés közvetítőkocsiba beülni, és egy világvégi faluba lemenni, majd a cigány családok szegénységét mutatni: azt, hogy milyen körülmények között élnek, és több száz bűncselekmény közül egyet kiragadni, és nyilvánosság elé hozni, hogy „persze, ezt is csak cigány tehette”.
„Elmondhatom, hogy az együttesünkkel több magyar cigánydalokból felépített művet játszunk, és a közönség nemzetközileg elfogadja, sőt, az egyik legnagyobb sikert hozza az együttes számára.”
Ezek az esetek nem csak őt töltik el rosszkedvvel. Január végén a Bécsi Filharmonikusokkal a salzburgi fesztiválon játszott, amikor Schiff Andrással találkozott. Nagyon meggyőzőek voltak a szavai számára, amikor is Schiff elmondta, hogy nekik, művészeknek is fel kell szólalni, ki kell állni a rasszizmus ellen, hiszen ők azok az emberek, akik nap mint nap több ezer ember előtt mutathatják meg zenei tudásukat. Rácz Ödönnek a világhírű zongoraművész meg is jegyezte, hogy valószínűleg Magyarországra nem fog többet jönni koncertezni az ország kemény rasszismusa miatt.
„De a nagy zenei világban Kínától Amerikáig, akivel csak találkozom, mindenki ezzel kezdi: »Ödön, halljuk, mi folyik Magyarországon. Miért nem tesztek ti, elismert nemzetközi hírű zenészek valamit az ügy érdekében?« A válaszom: »Fogunk!«”
2012. 02. 17. (XVI/07)
