hetilap

A magyar vidék és gazdák támogatását és a magyar termföld és ivóvíz védelmét ígérte Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Vidékstratégia kereteként meghirdetett Darányi Ignác-terv bemutatásakor. A program kommunikációja nem meglep módon a Fidesz világnézetét tükrözi. E szerint nemzetközi harc indult a magyar termföldért és ivóvízért, amelyeket meg kell védeni; a gyenge min­ségŐ, „hulladék” importélelmiszert ki kell szorítani a magyar piacról; nemet mondanak a „génpiszkált” terményekre; továbbá a vidék jövje és megtartó képessége érdekében támogatják a családi gazdaságokat.
A mintegy 300 milliárd forintos program jelents részét azok az uniós támogatások képezik, amelyeket a 2014-ig tartó jelenlegi pénzügyi tervezési idszak­ban még nem kötött le Magyarország. Ebbl az összeg­bl lehet majd igényelni többek között a fiatal gazdák jövedelempótló támogatását; st, azok az ifjú házasok is földhöz juthatnak, akik vállalják a vidéki termeli életet. Ezen kívül többek között pályázni lehet a versenyképesség javítására, üzemkorszerŐ­sítésre; zöldség-gyümölcs termeli csoportok létrehozására, amelyek a koncepció szerint hatékonyan integrálhatják az stermelket, és megszervezhetik piacra jutásukat; ösztönöznék továbbá a genetikai erforrások megrzését és a helyben elállított termékek piacra vitelét is.
Lapunknak nyilatkozó gazdálkodók nem fogadták kitör lelkesedéssel a Darányi-tervet. Többen felvetették, hogy alapveten nem a támogatásokkal, hanem azok elosztásával van probléma. A Mez­gazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal rendre késve fizeti ki a földalapú uniós támogatásokat, amelyeket akár másfél évig is visszatartanak, ismeretlen okból. A másik probléma, hogy mivel földalapú a támogatás, a területeket összevásárló „II. kerületi befek­tetk” kaszálnak a legnagyobbat, akik bérbe adják földjeiket, és csak néha járnak le vidékre „földesurat játszani”. Az egyik gazda pedig arról beszélt, hogy a program pénzkidobás, mivel nem az életképes és versenyképes méretŐ gazdaságokat támogatják, hanem „ideológiai alapon” erltetik a méretükbl fakadóan nem versenyképes családi vállalkozásokat. Szerinte a versenyhátrány oka egyrészt a földterületek szétaprózódása, másrészt az, hogy a gazdák sok esetben nem tudnak piacra jutni, fizetképes keresletet találni terményeikre, termékeikre. Interjúalanyunk szerint a kormány mindezzel valójában a nagybirtokos oligarcha szemléletet engedi érvényre jutni. Úgy véli, ezért mondott le a Darányi-terv bejelentése után az agrártárca államtitkára, Ángyán József is, mert „megunta a kilátástalan szélmalomharcot a nagybirtokos érdekérvényesítéssel szemben”.
Így véli a Heteknek nyilatkozó egyik agrárszakember is, aki éveken keresztül végzett kutatásokat és készített háttéranyagokat politikai pártoknak, köztük jobboldaliaknak is. A szakért hiányolja, hogy a Fidesz által meghirdetett menetrenddel ellentétben még a kormányon belül sem vitatták meg az új vidékpolitikai stratégiát, ehelyett kihozták a jól hangzó, de érdemi változást nem jelent Darányi-tervet. Hozzátette: Ángyán József annak a MAGOSZ-nak a listáján jutott be az OrszággyŐlésbe, amely a vidék szempontjából igyekezett megközelíteni a mez­gazdaság problémáját, és kész volt akár a Fideszhez közel álló nagyüzemi érdekeltségekkel is szembe menni. A MAGOSZ „vereségére” utalt korábban az is, hogy az elzetes ígéretekkel szemben nem Jakab István, a szervezet elnöke ülhetett az agrárminiszteri bársonyszékbe.
A szakért szerint a kulcskérdés valóban az, hogy sikerül-e helyzetbe hozni a kis- és közepes gazdaságokat a nagyüzemekkel szemben. „Éves szinten 6000 milliárd forintot költünk élelmiszerre, ám a termelk árbevétele mindössze 1500 milliárd forint. Hatalmas összegek tŐnnek el, mivel a termelk és a fogyasztók közötti értéklánc össze van kuszálva. Vannak olyan kereskedk, feldolgozók, profitcentrumok, amelyek a pénz minél gyorsabb »pörgetését« tartják a legfontosabbnak, és extraprofitot igyekeznek realizálni” – magyarázta. Mindez a miniszterelnök által említett „hulladék” import élelmiszerek szempontjából is érdekes vetülete a témának. Van olyan magyar érdekeltségŐ nagyüzem ugyanis, amely számos termékéhez Lengyelországban mŐ­köd, holland befektetk üzemeiben tenyésztett, argentin génkezelt szójával etetett sertéseket importál. Egy nagynevŐ „szövetkezet” pedig az importzöldséget csomagolja újra nagyipari méretekben, és teríti hazai termékként.
A szakért szerint a sok száz milliárd forintnyi uniós támogatás egészét nem közvetlenül termeli szintre kellene „benyomni”, hanem például piackutatásra, piacépítésre is lehetne fordítani belle. Ez az USA-ban és számos nyugati országban állami ügynökségek feladata, miközben nálunk az értékes piaci információkhoz a gazdák nem tudnak hozzájutni. Ezzel párhuzamosan – folytatta interjúalanyunk – szövetkezetekre is szükség lenne. A dán tejtermelk szövetkezete például 150 éve mŐködik, és gyakorlatilag multiként tudja érvényesíteni a tagok érdekeit. A magyar mezgazdaságnak azonban nincs ideje megvárni, amíg a szövetkezetek szerves fejldés nyomán nálunk is létrejönnek, ezért állami szinten kellene kialakítani azokat. „A szövetkezet olyan termelési forma, amibl nem lehet kimenteni a vagyont. Vagyis biztosítani lehetne, hogy a termelk részesedhessenek abból a profitból, amit ma elvisz a tejipar, a húsipar vagy a gabonakeresked. Ha a kormány nem megy szembe a jelenlegi status quóval, akkor magára hagyja a vidéket, mondván, küzdjetek fiúk” – mondta végül a szakért.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek