Az éhségmenet ötlete akkor fogant meg a miskolci Tóth Imrében, amikor egyik barátja felakasztotta magát. A kötélről még sikerült levágnia a férfit, aki azonban a kórházban meghalt. „Elveszítette a munkahelyét, és tavasszal a házát is vitték volna, miközben két gyermeket kellett volna etetniük. Nem bírta a terhet és összeomlott. Pedig még csak 42 éves volt” –elevenítette fel a történetet a Heteknek Tóth Imre, aki volt barátjához hasonlóan szintén munkanélküli. 15 évet dolgozott olvasztárként, most – 44 évesen – 22 800 forintból kell kijönnie egy hónapban. Ez még úgy is a lehetetlennel egyenlő, hogy nincs családja. Az egyetlen esélye, hogy akad némi alkalmi munkája. „A kormány elvette a korkedvezményes nyugdíjamat, így ebben sem reménykedhetek. Szívesen elkalauzolnám a miniszterelnök urat a kohászatba. Nem kéne neki mást csinálnia, csak figyelni, két hétig álljon ott mellettem, miközben dolgozok, azt hiszem, megváltozna a véleménye” – jegyezte meg az egykori olvasztár minden indulat nélkül. Felháborodás csak akkor volt érezhető a hangjában, amikor arról kérdeztük, mit szól azokhoz a fideszes kommentárokhoz, hogy a menet az MSZP által támogatott politikai akció. „A Fidesz 2010 februárjában azt hirdette nekünk, hogy majd ők munkát és kenyeret fognak adni. Ehhez képest a diósgyőri öntödét most a földdel teszik egyenlővé. Higgye el, ez nem az MSZP-ről szól, hanem az olyan szerencsétlenekről, mint én. Igaz, hogy támogatást kértünk a szocialistáktól, de hát kitől kértünk volna, a Fidesztől?” – tette fel a költői kérdést az ötletgazda.
Komjáthi Imre, a menet egyik szervezője ugyanerre azt mondta, úgy hirdették meg a menetet, hogy ahhoz a Jobbik kivételével bárki csatlakozhat, vagyis a politikusokat sem „tilthatják le”. (A menethez csatlakozott Nyakó István, az MSZP szóvivője, illetve egy nap erejéig Ujhelyi István, az Országgyűlés szocialista alelnöke is.) Komjáthi Imre szerint abban, hogy Borsod megye idáig jutott, az összes eddigi kormánynak megvan a felelőssége, azonban „olyan mértékben még senki nem mondott le az itt élőkről, mint Orbánék”. Hangsúlyozta, hogy nem egy pártot akarnak támogatni, hanem azt szeretnék elérni, hogy a kormányban meghallják a borsodiak hangját, mert eddig ez nem történt meg, hiába írtak nyílt levelet, vagy mentek tüntetni. A szervező egyébként nem a miniszterelnököt, hanem Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert fogadná be egy hétre: „itt megmutathatná, hogyan tud megélni 47 000 forintból”.
Az edelényi férfi feleségével hat gyermeket nevel, közülük négyen a tragikusan elhunyt húga gyermekei, akiket magukhoz vettek. Van ugyan munkájuk – a férfi egy vegyészeti üzemben, felesége pedig szociális területen dolgozik –, ugyanakkor az adóváltoztatások érzékenyen érintették őket. „Három gyerek után sem tudom igénybe venni a családi adókedvezményt, nem hogy hat után, mert nem keresek annyit. Eközben viszont csak a menzára 33 000 forintot fizetünk havonta” – sorolta Komjáthi Imre, megjegyezve, hogy az adójóváírás eltörlése miatt sok ismerősének több ezer forinttal csökkent az amúgy sem magas fizetése. Ismer olyan családokat, ahol a két-három szobás háznak csak az egyik helyiségét fűtik, oda zsúfolódik össze az egész család. „Mi is, akiknek van munkánk, napról napra élünk. Akkor elképzelheti, mi lehet azokkal, akik munkanélküliek” – tette hozzá.
Alsógagyon közel 50 százalékos a munkanélküliség, de Takács László polgármester szavai szerint már olyanok is anyagi segítséget kérnek a hivataltól, akiknek van munkájuk. Ha tudnak, adnak, ha nem, akkor megesik, hogy a polgármester saját zsebből segíti ki a megszorult alsógagyiakat. „Itt élünk a Csereháton, itt is akarunk meghalni, de nem éhen. Ennél többre azonban nem elég a 22 800 forint, amit a munkanélküliek kapnak. De a közmunkáért is csak 47 000 forint jár, pedig az lenne a tisztességes, ha ezért a 8 órás munkáért is megadnák a minimálbért. Persze közmunka sem mindig van, tavaly például csak ősszel volt, januárban pedig szintén nem volt rá forrás. Úgyhogy kőkemény éhezés van” – mondta Takács László, aki legutóbb az egyik patakot tisztíttatta meg a másfél tucatnyi munkanélkülivel, akik fizetségként a mederből kiszedett csekély fűtőértékű fát vihették haza.
„Budapesten, a meleg irodákban nem értik, hogy itt milyen az élet. Ezért polgármestertársaimat arra kérem szerte az országban, hogy ők is emeljék fel a szavukat, mert a tömeges elszegényedés, a nyomor először rajtuk fog csattanni, 2014-ben meg fogják őket büntetni, akármelyik párthoz tartoznak is” – vetítette előre a falu első embere, aki szerint még a polgárháború sem elképzelhetetlen, hiszen „az éhes gyomor sok mindenre képes”.
A miskolci Kiss Edina védőnőként dolgozik, jelenleg kisbabájával van otthon. Ennek ellenére kisebb etapok erejéig ő is részt kíván venni a menetben, mégpedig azért, mert úgy tapasztalja, hogy a munkások, illetve az úgynevezett középosztály is egyre jobban megszenvedi a kormány intézkedéseit. „A terhességi gyermekágyi segély, ami a korábbi fizetésem 70 százaléka, most 12 ezer forinttal csökkent az adójóváírás eltörlése miatt és a kompenzáció ellenére. Pedig eddig sem kerestem sokat, mindössze 90 ezer forintot” – mondta a védőnő, aki kolléganőjével a hírhedt lyukóvölgyi nyomortelepen teljesített szolgálatot.
Mint mondta, a romáknál, illetve a mélyszegénységben élőknél továbbra is rengeteg gyermek születik, a szülők ráadásul sokszor fiatalkorúak. (Erről lásd Gyermekhorror című keretes írásunkat.) A középréteghez tartozó családoknál viszont visszaesett a gyermekvállalási kedv. „Megmondom őszintén, mi is ezt az egy gyermeket vállaljuk, mert nem merünk többet. Nem a legrosszabb környéken lakunk, de a minap éppen előttünk raboltak ki egy idős nénit. Egyre többen lopnak, csalnak, ki akar ilyen világba gyereket szülni?” – tette fel a kérdést Kiss Edina. Hozzátette, a kampányban a jelenlegi városvezetés gyárakat és munkahelyeket ígért, ebből azonban semmi nem valósult meg, ezért rengetegen hagyják el a megyét: vagy Budapestre mennek, vagy egyenesen külföldre.
Ez is miskolc
A köztudatba Miskolc úgy vonult be, mint egykori szocialista típusú iparváros, de arról sokan elfelejtkeznek, hogy a település már a 17-18. században jelents iparral és kereskedelemmel rendelkezett – utalt a város és a térség eredend adottságaira Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének igazgatója. Az azonban kétségtelen – tette hozzá –, hogy Miskolc és a megye a Kádár-korszakban élte aranykorát – könnyŐ volt a társadalmi felemelkedés, a szocialista ipar tömegesen szívta fel a munkaert, az egyetemi képzés nyomán pedig ers volt a mŐszaki értelmiség és élénk kulturális élet zajlott. A rendszerváltás után a nehézipar csdje azonban néhány év alatt nehéz helyzetbe taszította a régiót. Ennek ellenére – állítja a kisgyermekes családanyaként helyben él szociológus – a megyeszékhely a mai napig élhet város: még van értelmiségi rétege, középosztálya, oktatási programjai és gazdag kultúrája.
Ez persze a régió hátrányos kistérséginek vonatkozásában már egyáltalán nem mondható el. St, a tendenciák Miskolcon is aggasztóak. Szinte szimbolikusnak tekinthet a változás az elhíresült Lyukó-völgy, illetve az Avas lakótelep vonatkozásában. Az elbbi városrész a Kádár-rendszerben a bányászok és kohászok víkendházaival népesült be, ma pedig 3-4 ezer nyomorban tengd ember él itt. Az Avas lakótelepet pedig a faluról érkez szakmunkások, betanított munkások népesítették be, st, a ‘80-as években az értelmiségiek számára is elrelépést jelentett, egyfajta mobilizációs lépcs volt, ha ide költözhettek.
A 2011 nyarán készült miskolci szociális térkép eredményei alapján Szabó-Tóth Kinga rámutatott: ma még azok között is nagy az elvándorlási szándék, több mint tíz százalékos, akik egyébként szeretnek Miskolcon élni. Ennek els számú oka a munkanélküliség, amely 15-16 százalékos a városban és nem csak a szakmunkásokat, hanem a diplomásokat is jócskán érinti. A megye hátrányosabb régióiban a munkanélküliség ennek a többszöröse, st, vannak települések, ahol 100 százalékos. Nem meglep, hogy országosan BAZ megyében a legmagasabb az elvándorlók aránya. Miskolc lakossága például három év alatt 2,7 százalékkal csökkent – amihez az átlagnál magasabb halálozási arány is hozzájárult.
Aggasztó a népegészségügyi helyzet is: egyre inkább megjelenik a tetvesség, rühesség, illetve a TBC. A rendrségi statisztikákból pedig kiderül, hogy egyre több a fiatalkorú elkövet, n a vagyon elleni és a személy elleni erszakos bŐncselekmények száma, ami a kutató szerint nem csak a vagyonszerzést szolgálja, hanem jelzi az egyre növekv agressziót és frusztrációt is, ami szerinte szélsséges indulatokat is generálhat.
Szabó-Tóth Kinga úgy látja, eddig mindegyik városvezetés próbálkozott azzal, hogy a súlyos szociális problémákat kezelje. Jelenleg is készül egy cselekvési stratégia, amely többek között az egyébként meglév oktatási és szociális programokat hivatott összehangolni. Ugyanakkor a kutató ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy jelentsen nehezíti a kilábalást az emberek fásultsága. Sokan azok közül, akik elveszítik a munkahelyüket, nem azon gondolkoznak, hogy mit tehetnének saját magukért, nekik min kellene változtatni, hanem elkezdik hibáztatni az önkormányzatot, az államot, bŐnbakokat keresnek – mondta.
2012. 02. 10. (XVI/06)
