Gauck egyszer nősült, és el sem vált, viszont húsz éve külön él a feleségétől, tizenkét éve pedig együtt egy nála húsz évvel fiatalabb hölggyel, aki kevéssel idősebb Gauck lányánál. A választási kampány alkalmából a Die Welt magazin internetes oldala felmérést készített arról, vajon mit szólnak ehhez az állampolgárok. A válaszadók 72 százaléka számára a kérdés tökéletesen irreleváns. Sőt, maga Hansi Gauck, az „elhagyott” feleség sem értette, hogy miért zaklatja a média most hirtelen ezzel a dologgal, ha mind ez idáig senkit sem érdekelt.
A lemondani kényszerült Wulff két házasságával teljes mértékben beleolvad a politikai mezőnybe, és nem számít kivételesnek ezzel Angela Merkel kancellár sem, akinek első házassága öt évig tartott, a második kapcsolata pedig tizenhét év együttélés után, 1998 végén „érett meg” a komolyabb elkötelezettségre. Ehhez képest Gerhard Schröder korábbi kancellárnál már kicsit rezeg a léc, ő ugyanis a negyedik feleségnél tart, Joschka Fischer korábbi külügyminiszter pedig az ötödik házasságában próbál hűséges maradni.
Ezzel a politikusok többé-kevésbé demonstrálják a német társadalom állapotát, ahol egyre inkább kitolódik a házasságkötések időpontja. A férfiak átlagosan 37,2 éves korukban kötnek először házasságot, míg a nők 34 évesen, holott 1992-ben ebben a korban már váltak az emberek. Mára viszont a legtöbben már házasságot sem kötnek, a 80 milliós népességből például 2010-ben mindössze 382 ezer pár házasodott össze, miközben a hivatalos statisztikák szerint szinte minden második házasság válással végződik. Mindezek tudatában nem meglepő, hogy a németek nem vetnek követ a politikusokra egy nem jól működő házasság felbontása miatt.
A társadalom legnagyobb részében azonban az ennél problémásabb esetek sem váltanak ki negatív érzelmeket. A német politikai elit nem egy képviselője nyíltan vállalja homoszexualitását – ezt a társadalom magánügynek tartja, és nem hagyja magát ilyen hírek által befolyásolni.
Az „első fecske” Klaus Wowereit volt 2001-ben. A berlini polgármester ebben az évben mondta ki azóta melegmozgalmi szlogenné vált híres mondatát, mely szerint „meleg vagyok, és ez így van jól”. Wowi, akit csak így emlegetnek az emberek, azóta is Berlin polgármestere, sőt, 2007-ben még az is felmerült, hogy akár kancellárjelöltként is indulhat Merkellel szemben. Ebben az évben a megkérdezett választópolgárok 79 százaléka nyilatkozta azt, hogy számára nem jelentene problémát a kancellár szexuális orientációja, és el tudna képzelni egy meleg kancellárt is.
Wowereit végül nem indult a kancellári posztért, az SPD vereséget szenvedett, ám a szivárványszínű társadalom mégis képviselteti magát a német kormányban, mivel a Merkel-kormány külügyminisztere, az FDP első embere, Guido Westerwelle is nyíltan homoszexuális. Az ő esetében a PR-szakemberek hosszú ideig próbálták a jól szituált, de későn érő agglegényimázst fenntartani, ám 2004-ben róla is nyilvánvalóvá vált, hogy valójában nem a nők érdeklik – Merkel ötvenedik születésnapi partijára Michael Mronz nevű élettársával érkezett. Ezzel kapcsolatban párttársa, a kieli frakció vezetője, Wolfgang Kubicki még gratulált is neki, kifejezve örömét, hogy „Guido talált egy élettársat, ugyanis az életben nincsen fontosabb a stabil párkapcsolatnál”.
A liberális Westerwelle és a baloldali Wowereit mellett a kereszténydemokrata hamburgi polgármester, Ole von Beust is nyíltan vállalja, hogy saját neméhez vonzódik, sőt az ellene indított támadásból is győztesen került ki, amikor 2003-ban koalíciós partnere, Ronald Schill megpróbálta ezzel nyomás alá helyezni.
Előfordulnak azonban heteroszexuális szélsőségek is. A „praline” című szoftpornó lap hasábjain az FDP főtitkára, Dirk Niebel rendszeresen publikál, amivel nagy valószínűséggel a párt nem meleg választóinak némileg igénytelenebb rétegét kívánja megszólítani. Ugyanezen lapban egy korábbi európai parlamenti képviselő, Silvana Koch-Mehrin is publikált anyagot, aki később azzal is borzolta a kedélyeket, hogy második terhessége idején a Stern magazin hatalmas fényképet közölt meztelen pocakjáról.
2012. 03. 14. (XVI/11)
