„Hát nem valószínű, hogy így be tud ma menni" - folytatná a tiszt, de a szavait egy robbanás hangja szakítja félbe, az egész épület megremeg. Felugrunk az asztaltól, és a kijárat felé rohanunk. Rafah palesztin oldalán fekete füst száll az ég felé. Izrael rakétát lőtt a városka alatt futó 1800 alagút egyikére, melyeken a blokád alatt álló övezet árú- és fegyverellátása zajlik. Halálos áldozatokról nincs hír.
A rakétatámadás azonban kétségkívül felgyorsítja a bürokráciát a határon. Az övezetet 2006 óta irányító Hamasz soraihoz tartozó biztonsági tiszt már nem kísér vissza az irodába. „Nem biztonságos" - mondja. A szabad ég alatt várjuk be Abdelhalim Al Anzi nevű palesztin kollégámat, akinél az elkövetkező héten lakni fogok. Miután megérkezik, megkapom a belépési engedélyt. Autóba ülünk, és Nuszejrátba indulunk. Amikor a Naszer Szalahadin brigádok egyik kiképzőtábora mellett
haladunk el, Khán Júnisz közelében, Abdelhalim félrekapja a kormányt, és kirángat az autóból. Egymás mellett fekszünk a földön, amikor becsapódik a rakéta. Először süvítő hangot hall az ember, aztán egy hosszú másodperc csend következik. Ezután látni és hallani a robbanást. A detonáció után fél óráig cseng a fülünk. „Honnan tudtad, hogy jön a rakéta?" - kérdezem Abdelhalimot. „Hallottam a hangját - mondja. - Ezt itt elég hamar megtanulod felismerni. Na, persze az is nyilvánvaló volt, hogy erre a negyedre lőnek a zsidók."
Nuszejrátbeli otthonában megkapom az eligazítást a jelenlegi politikai helyzetről.
2012. 03. 23. (XVI/12)
