A Southamptonból New Yorkba tartó Titanic száz évvel ezelőtt indult útnak 2200 főnyi utasával és legénységével. A hajó négy nappal később, 1912. április 14-én, 23.40-kor egy jégheggyel ütközött Új-Fundland közelében, és a 46 ezer tonnás hajó kevesebb mint három óra alatt elsüllyedt. Mintegy 1517-en lelték halálukat a jeges hullámsírban, és csupán 705-en értek partot a mentésükre érkező Carpathia gőzössel.
Az elmúlt száz év alatt sokat foglalkoztak a tragédia okaival: a ScienceDaily tudományos hírportál szerint kevés volt a mentőcsónak, a hajó túl gyorsan haladt, az őrszemnek nem volt távcsöve, a rádiósok sem álltak a helyzet magaslatán. A Physics World friss tanulmánya szerint több tényező szerencsétlen összjátéka okozta a tragédiát. Mint írják, költségtakarékossági okokból különböző összetételű és minőségű szegecseket használtak a hajó oldalát borító acéllapok rögzítéséhez - vagyis a luxusgőzös oldala, amelyet végigsúrolt a jéghegy, gyengébb volt, mint a hajótest többi része.
A tragédiához hozzájárulhattak a Titanic útvonalától sok ezer kilométerre bekövetkezett időjárási anomáliák is. A karibi térség szokatlanul meleg időjárása miatt felerősödő Golf-áramlat keresztezte a jéghegyeket sodró Labrador-áramlás útját, így a jéghegyek gátként sorakoztak az Atlanti-óceán északi részén.
2012. 04. 13. (XVI/15)
