Nem lesz baj belőle, ha nyilatkozik?
–ŰNem.
Csak azért kérdezem, mert a múlt héten még ki akarták rúgni, azzal az indokkal, hogy engedély nélkül „adott műsort” az ATV-nek.
–ŰBeszéltem a sajtóosztállyal, a Heteknek nyilatkozhatok.
Látva az Önről készült videókat, az volt a benyomásom, hogy mindig is buszsofőr akart lenni. Tévednék?
–ŰNálam ez valóban egy gyerekkori álom beteljesülése. A hosszas munka meghozta a gyümölcsét: buszsofőr lettem.
Miért éppen a BKV?
–Ű2004 óta van hivatásos jogosítványom, és 2007-től kamionsofőrként és buszsofőrként dolgoztam. Egy éve vagyok a BKV-nál, amiben az is szerepet játszott, hogy a buszozás nagyon fontos része a fővárosi tömegközlekedésnek. Vagyis szükség van ránk.
A kezdetektől humorosra vette a figurát?
–ŰElőször csak bemondtam a megállókat – ezt sem teszi mindenki –, és hozzátettem még egy-két dolgot. Amikor a tükörben láttam, hogy sokan elmosolyodnak, egyre több mindennel egészítettem ki a műsort. A 105-ös előtt a 129-es „fegyencjáraton” teljesítettem szolgálatot, ahol mindennap ugyanazokkal az arcokkal találkoztam. Úgy fél éve egyik reggel, annak rendje-módja szerint kezét csókolommal és jó reggelttel köszöntöttem a hölgyeket és az urakat. Azután megbizonyosodtam róla, hogy csupa ismerős van a járaton – nehogy valaki beszóljon a céghez, hogy mi folyik itt –, majd bejátszottam, hogy „Jóóóóó reggelt Vietnam!” Látni kellett volna: a félálomban lévő utasokból azonnal kitört a nevetés, a dolog átlépte náluk az ingerküszöböt.
A mosolyon, nevetésen túl is vannak visszajelzések?
–ŰSokan tapsolnak, megdicsérnek, kaptam sok állásajánlatot is, és hoztak ajándékokat is…
Ajándékokat?
–ŰMondhatnám, hogy a reggeli, ebéd, vacsora biztosítva volt. A gyerekek rajzoltak nekem, vagy verset írtak. Én se hittem, de így volt. Kaptam néhány negatív visszajelzést is, hogy néha kicsit erőltetettek a poénok. Ezeknek a véleményeknek is örülök, mert többet lehet belőlük tanulni, mint a dicséretekből.
Mennyit dolgozik egy-egy poénsorozaton, egyáltalán mennyi az előre kidolgozott elemek aránya, és mennyi a rögtönzés?
–ŰÁltalában egy hónapra előre megvan, hogy mit mondok, de azért adok helyet a rögtönzésnek is. Van, hogy harminc másodpercem marad, hogy valami újat kitaláljak a következő megállóig, és lehetőleg olyat, ami ütni is fog. A legtöbbször sikerül.
A rengeteg állásajánlatból egyet sem fogadott el, miért? Egy dolog a BKV-s romantika, de gondolom lett volna olyan lehetőség, ami anyagilag jobban megérné…
–ŰKét fontos szempont van a munkavégzéssel kapcsolatban, és ebből csak az egyik az, hogy mennyit fizetnek. Legalább ilyen fontos, hogy az ember jól érezze magát, szeresse, amit csinál. Nem biztos, hogy néhány ezer forint plusszal a zsebemben egy másik munkahelyen ugyanezt elmondhatnám magamról. Nekem fontos, hogy elégedetten fejezzem be a munkát a nap végén.
Úgy olvastam, hogy az egyik rádióban mégis lehet majd Önt hallani?
–ŰÚgy nézett ki a dolog, hogy lesz belőle valami, de aztán a rádiós – talán mondhatom így – kollégákkal arra jutottunk, hogy a koncepció nem kivitelezhető. Egy rádióban ugyanis egydimenzióssá válna a műsor, ami csak három dimenzióban működik: annak ugyanis a vicces kommenteken kívül része maga a busz, az utazás, vagyis a fíling.
A BKV-nál megnyugodtak már a kedélyek?
–ŰEllentmondásos információk jutnak el hozzám. Vannak olyan – hogy úgy mondjam – folyosói pletykák, hogy a cég magasabb szintjein lévők közül többen még mindig el akarnak távolítani. Ugyanakkor Vitézy Dávid (a Budapesti Közlekedési Központ Zrt. vezérigazgatója – a szerk.) megerősítette, hogy nem fognak kirúgni. Én ebben bízom.
Mi lehet az oka, hogy nem mindenki örül a sikerének?
–ŰFogalmam sincs, ezt még nem tudtam megfejteni. Az talán nagyképűen hangozna, hogy az irigység miatt vannak ilyen hangok. Mindenesetre az utasok mellett a szintén a végeken dolgozó közvetlen kollégák is pozitívan állnak hozzám. Azt mondják, végre valaki, aki ki mer lépni a szürke hétköznapokból, és még jól is csinálja.
2012. 04. 27. (XVI/17)
