H. László nem szépíti a dolgokat: elismeri, hogy tavaly március 10-én délután érvénytelen bérlettel akart áthaladni a Keleti pályaudvarnál lévő metrófeljárónál posztoló BKV-ellenőrök között. Azt mondja, elfelejtette, hogy lejárt a bérlete. Amikor ezzel szembesítették a közlekedési vállalat munkatársai, angolosan igyekezett távozni, mondván, hogy egy találkozóra kell sietnie. A nyomozati iratok szerint az ellenőrök utólag arról számoltak be, hogy egyiküket a férfi mellbe ütötte, a másiknak a haját húzta meg, két másikat pedig lábon rúgott, illetve arcon ütött. Az egyébként magas, erős testalkatú férfi – aki a nyomozás adatai szerint pszichés problémával, bipoláris affektív zavarral is küzd – tagadja, hogy bárkit direkt ütött volna meg. Mint mondta, a dulakodás során igyekezett volna szabadulni, és akaratlanul is kölcsönös volt az adok-kapok. Legalábbis eleinte. Merthogy H. László elmondása szerint a túlerőben lévő BKV-sok „bevadultak”. „Ütöttek, vágtak, fojtogattak, közben pedig mocskos stílusban verbálisan aláztak” – fogalmazott a férfi, akit előállítását követően éjjel engedtek ki a rendőrségről.
A BKV-sok brutalitásával kapcsolatos állításait egy teljesen független tanú is megerősítette. „Amikor odaértem, azt láttam, hogy három-négy ellenőr a falhoz nyom egy férfit, egy testesebb nő pedig a nyakát szorítja, miközben ő hörögve kiabál segítségért. Körülöttük még négy-öt ellenőr figyelte, hogy mi történik, kaján vigyorral az arcukon. Az utasok döbbenten nézték a jelenetet, de voltak, akik szóvá is tették az erőszakot. Köztük volt egy bíró is, aki igazolványát felmutatva figyelmeztette az ellenőröket, hogy garázdaságot, testi sértést és a személyi szabadság megsértését követik el éppen, ám őt trágár szavakkal küldték el” – mondta lapunknak a szemtanú, aki a vásárlók könyvébe is beírt. Amikor ennek érdekében betért a forgalmi irodába, ott kék dzsekije miatt azt hitték róla, hogy ő is BKV-s. „Így egyenes adásban hallottam a belső rádióforgalmat. A kollégák biztatták a társaikat, hogy üssétek a kis b**it, adj a köcsögnek. Amikor kiderült, hogy nem vagyok közülük való, az ügyeletes megkérte a kollégáit, hogy emberi hangnemben kommunikáljanak” – folytatta a történetet a látottakon-hallottakon megdöbbent utas, aki az esetet követően e-mailt írt a BKV-nak, amire hatvan nap múltán kapott választ. A vállalat azt írta, hogy két sérült ellenőrükhöz – akik egyébként nők voltak – mentőt hívtak, és a baleseti ambulanciára szállították őket, a harmadik kolléga pedig – aki szintén nő – a történtek után fordult orvoshoz: az arcán és a mellkasán zúzódásokat állapítottak meg. A tájékoztatás nem írja, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek volna, azt viszont igen, hogy két hónappal az eset után az érintettek még mindig betegállományban voltak. A szemtanú ugyanakkor megjegyezte: kétségtelen, hogy a dulakodás kezdeténél nem volt jelen, ugyanakkor az, amit látott, számos utast megdöbbentett és megfélemlített, az ellenőrök által alkalmazott erőszak pedig túlzottnak tűnt – és erről a bíróság előtt is kész tanúskodni.
2012. 04. 27. (XVI/17)
