Hétfő kora délután a Corvinus Egyetem egyik legnagyobb előadótermében már jóval az előadás megkezdése előtt telt ház várta az illusztris előadót, akit elkísért Eleni Kounalakis amerikai nagykövet és Edward Loo, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének kulturális attaséja.
Az előadás témája a közszolgálatokban való részvétel volt. Michael Dukakist Tsakopoulos nagykövet asszony konferálta be, megjegyezve, hogy Massachusetts volt első embere évtizedek óta forgolódik a politikában, így „tökéletes személy” arra, hogy előadást tartson a témában. „Amikor én voltam egyetemista, édesapám mondta otthon, hogy egy görög indul az amerikai elnöki székért. Ez számomra felfoghatatlan volt” – mondta nevetve a szintén görög származású nagykövet asszony, aki annak idején részt vett a görög–amerikai közösség kiemelkedő tagjának New Hampshire-i – sikeres – kampányában. Mielőtt átadta volna a szót, kiemelte, hogy Dukakis kormányzósága kihozta az államot történelmének legmélyebb válságából.
Ezek után lépett a pulpitus mögé Michael Dukakis, majd az első szó után rögtön kilépett mögüle, és az első sorok előtt sétálva beszélt: „Ha tényleg ennyire sikeres lettem volna, mint ahogy azt a nagykövet asszony elmondta, akkor én lettem volna az elnök is. Na, de mindegy” – kezdte egy humoros felütéssel a politikus, majd megjegyezte, hogy felesége szegről-végről magyar, nagyanyja Budapesten született.
Előadásában tanácsokkal látta el az előadótermet betöltő kétszáz fős egyetemista hallgatóságot, és buzdított mindenkit, hogy lépjen be a közszférában folyó munkákba. Több fontos alapelvet is kiemelt beszédében, amelyeket szem előtt kell tartaniuk azoknak, akik fontolgatják a közszolgálati munkát. „Először is szenvedéllyel kell szolgálni a közösségedet, országodat” – kezdte a politikus. Majd a továbbiakban megjegyezte, hogy ezen a területen nagyon fontos, hogy az ember bírja a stresszt, és képes legyen együttműködni emberekkel, szövetségeket, koalíciókat kötni és csapatban dolgozni. „Aki pedig sok pénzt akar keresni, az felejtse el ezt a pályát. A közszolgálat a köz szolgálatáról szól” – tette hozzá határozottan. Ha valaki ezeken a területeken jól forgolódik és megfelelő képességekkel rendelkezik, minden esélye megvan arra, hogy áttörést tudjon elérni helyi vagy akár állami szinten is, fogalmazott a volt kormányzó.
Dukakis hamar átadta a szót a közönségnek, és várta a diákok kérdéseit. „Ez a fiatalember arra kíváncsi, miért van állandó probléma az egészségüggyel – ismételte meg az első kérdést, amelyet mikrofon nélkül tettek föl. – Én sem tudom” – reagált nevetve. A soron következő választásokkal kapcsolatban pedig kijelentette, hogy Mitt Romney „katasztrófa” lenne az elnöki székben, és inkább egy újabb Obama-kormány várható nehézségeiről beszélt, nem véletlenül, hiszen
ő maga is demokrata. Irán atomfegyverkezésével kapcsolatban úgy fogalmazott: „Obama pont azt teszi, amit tenni kell. Bűn lenne lebombázni Iránt”, mivel a tárgyalás a helyes eszköz a probléma megoldásához. Az egyik kérdező elöljáróban megjegyezte, hogy épp most mondott le a magyar köztársasági elnök, mire többek üdvrivalgásban törtek ki, így szinte nem lehetett érteni a kérdést. Dukakis úgy reagált, hogy a magyar politikával nincs teljesen tisztában.
Felmerült egy kérdés Kína növekvő politikai hatalmáról, amire válaszul Dukakis arról beszélt, hogy már évek óta mindent Kínában gyártanak, és nem érti ezt a fajta „paranoiás” félelmet Kínától, amelynek szerinte nincs valódi alapja. A korrupció leküzdésével kapcsolatban megjegyezte: magas erkölcsi követelményeket kell megfogalmazni magunk számára. „Magasra kell tenni a mércét, és ott is kell tartani. A közszolgálati emberek követhetnek el hibát, és ha elkövetnek, arról hallani is fogsz, ez a sajtó feladata” – mondta. A politikai élet megpróbáltatásairól pedig személyes tapasztalatai alapján elmondta, mindig törekedett arra, hogy családját és munkáját szét tudja választani. Ő két szabályt állított fel magának: egy, mindennap pontban este hat órakor otthon költötte el a családi vacsorát, kettő, nem engedte, hogy vasárnaponként a politika bármilyen szinten szerephez jusson.
Végezetül újra buzdította a fiatalokat a közszférában való szerepvállalásra, és megemlítette, hogy ahogy Amerikában a politika iránt érdeklődők először mind beállnak valamelyik politikus kampányába segítőnek, Magyarországon is követni lehetne ezt a bevált rendszert. Hozzátette, hogy többen azok közül, akik ma Massachusetts állam szenátusában képviselők, egykor az ő választási kampányában segítettek önkéntesként.