A svájci Tages-Anzeiger című lap úgy tudja, hogy az ötvenes éveiben járó asszony egy film hatására kezdett érdeklődni a „fényevés” iránt. Családja szerint először csak az étkezéssel hagyott fel hosszabb időszakokra, majd még radikálisabb koplalásba kezdett. Végül folyadékot sem volt hajlandó fogyasztani, sőt még a saját nyálát is kiköpte, hogy tökéletesítse az anyagcsere nélküli életmód elsajátítását.
Egy osztrák producer, Peter Staubinger 2010-ben dokumentumfilmet készített azokról az indiai gurukról, akik saját állításuk szerint évek, sőt évtizedek óta nem vettek szilárd táplálékot magukhoz. A Kezdetben volt a fény című alkotást Európa-szerte vetítették, és a film Cannes-ba is eljutott. Staubinger nemzetközi tudósokkal próbálta igazolni azt, hogy a hagyományos táplálkozásnak létezhet „immateriális” alternatívája.
A film szerint indiai guruk évszázadok óta ismerik a „fényevés” módszerét.
A készítők bemutatnak egy olyan férfit, aki állítólag hatvan éve csak „pránával”, vagyis „isteni fénnyel” táplálkozik. Prahlad Dzsani tizenegy évesen kapott látomást arról, hogy Amba hindu
istennő követője legyen. A fiú az élmény hatására női ruhát (szárit) kezdett hordani, és visszavonultan élt egy hindu templomban.
A ma már idős férfi azt állítja magáról, hogy 1940 óta nem evett szilárd táplálékot. Ezt az állítását az indiai hadsereg egészségügyi szolgálata 2010-ben ellenőrzött körülmények között megvizsgálta. Tizenöt napon át állandó megfigyelés alatt tartották a gurut, aki ez idő alatt nem evett, nem ivott, és anyagcseréje sem volt. Az elvégzett orvosi vizsgálatok azt a megdöbbentő eredményt mutatták, hogy Prahlad Dzsani szervezete nem száradt ki, és életfontosságú szervei is normálisan működtek.
Az indiai katonai intézet vezető főorvosa úgy kommentálta a vizsgálatot, hogy azok az egész emberiség számára különleges lehetőséget kínálnak. Sudhir Shah professzor szerint, ha sikerül mások számára is használható tapasztalatokat leszűrni a kísérletből, akkor „természeti csapások áldozatai, katonák és űrhajósok” túlélhetnek olyan helyzeteket, amikor nincs lehetőségük élelemhez és vízhez jutni. Bár sokan csalást gyanítottak a kísérlet során, az indiai orvosok felajánlották, hogy külföldi tudósok is megvizsgálhatják független körülmények között Prahlad Dzsanit. Azóta osztrák, német és amerikai kutatók is jártak Indiában, és közülük többen – legalábbis a „hívők” közül – a dokumentumfilmben is megszólalnak.
Dr. Ruediger Dahlke német orvos arra hivatkozik, hogy „Európában is régi tradíciója van a fizikai táplálkozás nélküli életmódnak”. Példaként egy 15. századi szerzetest, Flüei Szent Miklós remetét említi, aki állítólag csupán „isteni fénnyel” táplálkozott. Az orvos azt állítja, hogy azonos forrásból származik az indiai tradíció is, ami azt tartja, hogy ha valakinek sikerül eljutni egy „magasabb tudatállapotba”, akkor képessé válik arra, hogy „olyan harmóniába kerüljön a természettel, amely során megnyílik a metabolikus energia befogadására és hasznosítására”. Dr. Ingrid Kielfer élelmezéskutató pedig már arról beszél, hogy a világ élelmiszergondjait is enyhíteni lehetne azzal, ha egyre több ember átállna a „pránaevésre”.
A módszer másik ismert népszerűsítője egy ausztrál származású nő, aki az ezoterikus hangzású Jasmuheen néven számos könyvet írt a „kalóriamentes életről”. Ő azt állítja, hogy „mentális, érzelmi, spirituális, valamint fizikai táplálék utáni szükségletét az univerzális isteni tudatból szűri le magának”. Állítólag teljesen felhagyott az étkezéssel, de amikor úgy érzi, hogy valami ízre van szüksége, elfogyaszt bármit, ami a keze ügyébe kerül, legyen az egy szelet csokoládé, vagy akár sajtburger (egyszer egy televíziós társaság gyorsétteremben kapta kameravégre a titokzatos nevű Jasmuheent, aki azzal védekezett, hogy puszta kuriózumból kóstolta meg a menüt). Ez utóbbi kijelentésért az Ausztrál Szkeptikusok Társasága 2000-ben kitüntette a legégbekiáltóbb ezoterikus szélhámosságokért járó „Hajlított kanál”- díjjal. A zavaros elméletek és gyanús leleplezések ellenére Jasmuheen módszerének számos országban vannak követői. A nő a pránaevést a világbéke elérése leghatásosabb eszközének tartja, ezért önmagát „békenagykövetnek” kinevezve megalapította a Spirituális Tudósok Nemzetközi Kongresszusát, amelynek központja az indiai Bangalore-ban, a Piramis-völgyben van.
2012. 05. 04. (XVI/18)
