A személyes életutakat, pozitív példákat felvonultató roma műsorok a maguk nemében hiánypótlók a hazai cigány kisebbség, sőt az őket körülvevő többség életében is. A sokszínű roma társadalom tagjai országszerte szinte egy emberként nézik a félórás adásokat, amelyek a maguk módján értékőrző és közösségteremtő szerepet egyaránt betöltenek.
„A nyírvasvári cigányok öltözetükben, mentalitásukban is rendkívül hagyománykövető közösséget alkotnak: a lányok érintetlenül mennek férjhez, a hajuk kontyban, szóval nagyon szigorú viselkedési szabályok, erkölcsi normák szerint élnek. Amikor találkoztam velük, nagyon megörültek, régi ismerősként kezeltek, és elmondták, hogy ők is mindig szokták nézni a műsorainkat" - meséli Horváth Éva felelős szerkesztő, aki budapesti zenészcsaládból származik.
A Roma magazin amolyan nemzetiségi krónika, míg a tavaly november óta futó Pamende című műsor inkább hétköznapi és neves személyeket mutat be közelről, akikkel máskülönben nehéz lenne találkozni: roma vállalkozót, aki tucatnyi családfőnek ad munkát, sikeres polgármestert, híres zenészt, fiatal művésztehetséget vagy éppen megtért skinheadet, de sorozatban foglalkoznak szociális témákkal is, így a közmunkások vagy állami gondozottak sorsával is. A hangsúly az ellenpéldák bemutatásán van. „Kiutat kell mutatni. Egy műsor nem mehet el abba az irányba, hogy állandóan csak a problémákat, nehézségeket mutassa be megoldások nélkül, mert az a közösségekre lesújtó erővel hat. Először nem gazdaságilag kell rendbe tenni egy országot, hanem lelkileg, és ebben óriási a média felelőssége. Bármely népcsoportot elkeserítené, ha állandóan olyan tükröt tartanának eléje, ami nyomorultaknak és bűnözőknek mutatja őket" - mondja Nagy István szerkesztő-riporter, utalva ezzel arra, hogy a pozitív példákra a többségi társadalom előítéletei és az érintettek önképe miatt egyaránt égetően szükség van, hiszen olyan értékeket mutatnak fel, amelyekre honfitársaik büszkék lehetnek.
2012. 08. 17. (XVI/33)
